Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Hornyik Miklós: Táncban a sötéttel

- A szellem vagy a psziché olyan, mint egy szféra, amely állandóan forog, s amelyen belül állandó mozgás történik. Lehetetlenség és hamis dolog egy mondatban megfogalmazni azt, hogy mit akar egy költó' vagy mit gondol az életről. A könyvcímeimből talán összerakható valami: A tenger és a szél szüntelen - a kozmosz csodájáról szól. A Hatalmak arról, hogy életünk mágikus erők terében kanyarog. Ugyanezt mondja A létezés hálói. A Január azt, hogy fontos az újrakezdés. A Kentaurszárnyak égi és földi voltunkra utal. Ez mindmind a világképemre vall, de nem foglal magába eleget — még.- Definícióba nem szorítható küzdelmes sokféleség” az írói alkotómunka?- A forgó-keringő szférának, ami vagyok - hogy a metaforánál maradjak - vannak vissza-visszatérő arcai, s ezeket belső kapcsolatok fűzik egymáshoz. Az életnek korszakai vannak, s a régi témák - új felvetésben - visszatérnek. Négy-, öt-, hatféle uralkodó motívum van az életemben, amelyekre vissza tudok tekinteni. Természetesen a dokumentált szellemi életemre gondolok, az elmúlt harminc esztendőre.

A Táncban a sötéttel egy versciklusom címe, amely az 1997-ben megjelent Január című könyvemben volt először olvasható. Egyik szonettemből rekonstruálható, hogy mire is gondoltam.

A fény és az árnyék együtt létezik. A pozitív és a negatív együtt létezik. Ahhoz, hogy látni lehessen, fény kell, de kell hozzá a sötétség is. A fény felé törekszünk, de emberi létezésünk egyik fele mindig árnyékban marad. A fény felé csak az árnyékunkkal együtt közeledhetünk.

Úgy van együtt a világos és a sötét, mint a férfi és a nő a táncban: elválaszthatatlanul. És e kettő csak együtt igaz.

865