Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Fábián László: Építészet ma

az állami támogatásokat; a politikusoktól pedig nem várom, hogy ilyen gyor­san meg tudjanak változni.- De miért nem érdekes a politikus számára az, aki az épületben lakik ? Ő fogja őt megválasztani, vagy nem választani.- Ez nagyon jó kérdés. Tíz év óta vagyok itt a nyolcadik kerületben, a fó'építészt leszámítva senki nem keres meg bennünket. Olyan, mintha ez egy sziget lenne a Józsefvárosban. Tréfásan már mondtam egyszer: csinálhatnánk egy VIII/A kerületet ebbó'l a kis alakuló városrészből, annak lehetne új pol­gármestere, akit mi választanánk. Valamilyen a kultúrához, művészetekhez, építészethez érzékenyen viszonyuló embert. Az biztosan jobban irányítaná a dolgokat. Valójában a politikusok semminemű érdekló'dést nem tanúsítanak a művészetek iránt. Fölületen kezelik, nem látják a jelentőségét, az építészet­nek nincs érdekszövetsége. Öröm számomra, hogy az előző rendszer építési minisztériumával egyetemben eltűnt, de nincs helyette más. Mennek az ügyek a vakvilágban, a valóságos értékek semmit nem jelentenek. Nem figyelik a világ mozgását, nem érzékelik a lényeges tendenciákat.- Ez amiatt érdekes, mert most volt rá pénz - mondjuk a szobrászatban (amiatt beszélek a szobrászatról, mivel Gonzalez tevékenysége itt is kiemelkedő, és példaszerű a köztéri koncepciója) -, hogy átalakítsuk akár a kisebb községek köztereit is, korszerűen megszervezzük. Ehelyett sikerült ellátni az országot ki tudja, hány „árpádházi partizánnal”. Ugyanis olyanok ezek a szobrok, ha a koronát usankára cseréljük, máris a Kádár-korba vagyunk. Másfelől pedig avittas, novecentós, kinyalt művek keletkeztek, ugyancsak nem az ízlés vagy a korszerűség jegyében. Ezt a pénzt arra is föl lehetett volna használni, hogy tisztességes szobrokkal emlékezzünk az elmúlt ezeregyszáz esztendőre.- Fogalmam sincs, mire véljem az ügyek ilyetén kezelését. Fontos dolog, hogy az ezerszáz éves magyar államot megfelelő szinten reprezentáló terek, ékítmények, szobrok, egyebek jöjjenek létre. Ennek azonban nem ez az útja. Úgy gondolom, talán nem a megfelelő személyek álltak a feladat mellett. Ez sajnos elveszett, de intő jel, hogy az eljövendőkben is a közterek, a köztéri szobrok, építmények kézen közön kelnek el, továbbra sem lesznek nyílt versenyeztetések, nem méretjük meg magunkat nemzetközi pályázatokon. A legjobb példa erre a Nemzeti Színház. Száz év után született egy torzszü­lemény. Ahhoz, hogy itt jelentékeny változások következzenek be, nemcsak az under ground szükséges, de az állami vezetésnek is fel kellene nőnie a felada­tokhoz.- Uram bocsá’, egyszer eljöhetnének az urak ebbe a galériába is.- Én csak itt a nyolcadik kerületben nézem a helyzetet, és tudom, eleddig egyetlen egy politikus sem fordult meg nálunk. A kerületi önkormányzattól sem. Mint ördög a szenteltvíztől, úgy irtóznak tőlünk. Talán félnek, hogy meg­fertőződnek. Valójában - azt hiszem - tájékozatlanok az emberek, nem tudnak mit kezdeni a jelenségekkel. Mi könnyen beszélünk...- Könnyen, mert végigcsináltuk, és folytatjuk ma is!- Van valamilyen tájékozódásunk a világból. Nagyon nehéz akceptálni, hogy valaki, aki funkcióban van, nem ért a dolgokhoz.- De mi már nemigen fogunk mást csinálni, csak ezt.- Magam részéről nem is kívánok. Az Orczy Fórumot, amelyet már tíz éve építünk, szerencsére nem posztmodern elemekből raktuk össze, hiszen ak­92

Next

/
Oldalképek
Tartalom