Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?

52 Hayden White: A történelem terhe, Osiris Kiadó, 1997. 81.

53 Erdélyi János: Vörösmarty Minden Munkái, Válogatott művei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961. 191. Kölcsey a Nemzeti hagyományok ban a görög költészet azon vonását emeli ki, hogy azok „történeteken túl fekvő' s egy más ismeretlen világból általfolyó erőket vettek tárgyazatba”.

54 A századelő irodalomtörténésze, Kiss Jenő Vörösmarty és krónikásaink címmel összehasonlító tanulmányt ír Vörösmarty-eposzok és Anonymus, valamint Thuróczy krónikáiról (Kolozsvár, Ajtai Albert Kiadó, 104.).

55 Foucault, i.m. 82.

56 Szegedy-Maszák, i.m. 211., Kappanyos, i.m. 548.

57 Jacques Derrida: Az elkülönböződés, Szöveg és interpretáció, Szekszárd, Cserépfalvi kiadása, 55.

58 Friedrich Schlegel: Lamartine vallásos költeményeiről, August Wilhelm Schlegel és Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások, Bp., Gondolat, 1980. 643.

59 Immanuel Kant: Minden dolgok vége, Történetfilozófiai írások, Ictus, 1997. 239.

60 vö. Kulcsár-Szabó Zoltán: Intertextuális háttér és hagyomány rétegződése az Apokrifben, Hagyomány és kontextus, Universitas Könyvkiadó, Bp., 1998. 89.

61 Paul Ricoeur: A kinyilatkoztatás eszméjének hermeneutikai megalapozása, Bibliai hermeneutika (Hermeneutikai füzetek 6.) Hermeneutikai kutatóközpont, Bp., 1995. 15.

62 A vers allegorikus-szimbolikus jelentését így valójában egy, a versen átütő, transzparens bibliai hagyománnyal a háttérben lehet hatékonyan együttolvasni, a vers elején például az üdvtörténet képei úsznak fel: az emberkéz, melyek a földet dússá teszi „Az emberek”-ben, itt is küzd, mert az embernek .munkálkodni kell az üdvösségén” (Fii 2,12), az üdvösség azonban nemcsak eszkatologikus távolban teljesedik, hanem most van Napja (2Kor 6,2), „midőn ezt írtam”, mert munkálkodásunk akár egy ketté szakított jelentés, egyszerre a jelenlétbe ledöfótt pózna, másrészt viszont e jelenlét értékét a megismerő tevékenység csak a végső napon tudja felfogni (lKor 3,13; 5,5), s állandó-közelgő, reménybeli (Róm 5,1): „Zöld ág virított a föld ormain”. A béke boldogító víziója a Vörösmarty-vers első fogalmazványának 7. sorában nem a jutalmat (Jel 22), hanem a mennyei Jeruzsálem metaforáját hozta volna el a menyasszony képében, amely ugyancsak János Jelenéseiben nyitogat kapukat (Jel 21).

63 Aurelius Augustinus: Vallomások, Bp., Gondolat, 1982., „Őt öröktől fogva mondod, s mindent kimondasz benne öröktől. Nincs vége a kimondott Igének, nem csendül másik” (351.)

64 Kenneth Burke: A négy alapvető trópus, Helikon, 1997. 1-2. 55.

65 Szegedy-Maszák, i.m. 199.

66 Lukácsy Sándor: JNincsen remény”. Egy hazánk van, Pécs, Jelenkor Kiadó, 1996. 176.

67 Szegedy-Maszák, i.m. 202.

68 Szegedy-Maszák, i.m. 199.

69 Horváth János: Vörösmarty drámái (Egyetemi előadás 1942/43. II. és 1943/44 I-II. félév), Bp., Akadémiai Kiadó, 1969. 143.

70 Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, Bp., Magvető Kiadó, 1978. 339.

192