Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Riba Anikó: Posztanalitikus elme- és művészetfilozófia

félszemű mágusra, aki a perspektivikus ábrázolás révén képes mélyebb realitás megragadására. Descartes a gépben lakozó szellemi szubsztancia létének feltételezése által tudta csak megmenteni az emberi szabadságot és kreativitást. Locke szerint az én nem szubsztancia, hanem az emlékezet, az öntudat által konstituált entitás, akár fikciónak is tekinthető. Hume (aki az osztott komputációs elmeleírások őse) úgy véli, hogy énünk konstrukció, az asszociációs mechanizmusok által generált illúzió.

Kollár szerint már Hume filozófiájában megjelenik az a törekvés, hogy különféle leírási szinteken ragadjunk meg jelenségeket, miközben nem próbáljuk egyiket a másikra redukálni. Az elmének mint kvázi-fizikai-kémiai kötések által generált illúziónak a leírása nem keveredik az intencionális stratégiával, amely a személyiség egészére értelmezési hálókkal vadászó herme- neuták számára fenntartott, a népi pszichológiában gyökerező technika. Dennett szerint három stratégia áll rendelkezésünkre a dolgok előrejelzésére: a fizikai alapállás révén szerelőkként viselkedünk, a tervezett alapállás felvétele a funkcionális egységek szemrevételezésének mérnöki szintje, az intencionális alapállás a hiedelmek és vágyak tulajdonításának terepe. Kollár könyvében csak egyszer mondja ki a hermeneutika szót, de implicit módon értésünkre adja, hogy az intencionális rendszerek előrejelzésére olyan — a natu- ralizált filozófiától nem idegenkedő - hermeneutákat képzel el, akik elfogadják a nem reduktív gépi szemléletet, mint ontológiai alapot.

Kollár tovább megy a dennetti hadiösvényen, és azt állítja, hogy az én off-line szimuláció. A könyvbéli Nagy Mérnök létrehozza a Szerzőnek keresztelt robotot, mely az Olvasó és Olvasónő adatait az off-line üzemmódra állított feldolgozó egységbe tölti, és lehetséges mozgásterveiket mindenféle következmény nélkül létrehozza. Kollár úgy véli, hogy a fikció és a valóság az off-line és az on-line üzemmód radikális különbségének a következménye. Offline üzemmódban azonosulhatunk bárkivel, képzeleghetünk bármiről, viszont ha a feldolgozó egység vagy egységek a mozgás-kivitelezővel összekapcsolódnak, akkor az adott környezet kőkeményen teszteli igaz és hamis hiteinket: hiszen túl sok hamis hitünk nem lehet, ha életben akarunk maradni. A „valóságos” én a környezet kihívásaira adekvátan válaszoló gép on-line üzemmódja által tesztelt szimuláció, míg az elképzelt én(ek) az off-line szimulációnak az on-line által nem szelektált eredménye(i). Az off-line üzemmódban létrehozott ének minél sokszínűbbek, annál könnyebben használhatók abban az esetben, ha radikálisan megváltoznak a külső körülmények, azaz minél több regényt, verset, biológiát, számítógépes magazint stb. olvasunk, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a dinamikusan változó értékek világában ne váljunk idegenné. Az off-line szimulációk által létrehozott narratív gravitációs centrum valóságossá lehet, és az on-line üzemmódban korábban fontos szerephez jutó én fikcióvá szelídülhet. Kollár a fenti gondolatkísérlet révén választ tud adni arra a kérdésre, hogy miért olyan fontosak a metaforáink, hogy miként jöhetnek létre izgalmas énleírások mechanikus folyamatok következtében. Világossá teszi, hogy bár a fikció és a valóság határa állandóan változik, sohasem szűnik meg. Egy furcsa viselkedésmintázat lehet egy fik- cionális én izgalmas üzenete, de egy valóságos én őrültségének jele is. A viselkedésmintázat vagy hiedelem igazságát az határozza meg, hogy éppen mely állításokat tekintünk igaznak és melyeket hamisnak.

818