Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Pusztay János: A gyökerek (Baltikumi napló II.)

lyett nyelvi-kulturális tömböket tételezzünk föl az észak-eurázsiai övezetben Skandináviától a Csendes óceánig, amely tömbökből az övezet nyelvcsaládjai kialakultak. A mai uráli nyelvek — magyarázatom szerint — a lánc három nyugati „szeméből” keletkeztek: a legnyugatibb láncszem a mai finnségi nyelvek forrása, az Ural hegység keleti felén elhelyezkedő láncszemből (az ún. keleti tömbből) a mai ugor és szamojéd nyelvek s a mordvin alakult ki, míg a két tömb közötti ún. középső csoport a mai permi nyelvek és a cseremisz előzménye. A lappokat változatlanul valamiféle, a Sarkkör tájékán vándorló népcsoportként fogom föl, amelyik jó hatezer évvel ezelőtt még a keleti tömbbel állhatott intenzívebb kapcsolatban (ez bizonyos morfológiai és szókészleti egyezések alapján tételezhető föl), majd egyre nyugatabbra vándorolva letelepednek mai szálláshelyükön, s a finnek elődeivel, majd a finnekkel intenzív kapcsolatot kialakítva indult meg nyelvük nagyfokú hasonulása a finnhez. A keleti tömb eredetileg a paleoszibériai láncolat legnyugatibb része lehetett, de 8—12 ezer évvel ezelőtt egy délről a Jeniszej környékéről betelepült népesség elszakíthatta őket a többi paleoszibériai néptől és nyelvtől, majd a korábbiaknál szorosabb kapcsolatba kerültek a tulajdonképpeni finnugor népekkel.

Hasonló problémákkal a világ több nyelvi térségében viaskodnak. Kedvező kiindulópontot jelentenek a hosszú időn - pl. egy-két tízezer éven — keresztül viszonylag zárt földrajzi területek (pl. Ausztrália), ahol a bennszülöttek nyelveinek fejlődését, az egymás közti kapcsolatokat kedvező körülmények között lehet vizsgálni. A nyelvtudományban is alkalmazzák más tudományok kutatási módszereit, s felhasználják modelljeiket. így az utóbbi években egyre nagyobb figyelem fordul a paleobotanika egyik fejlődést magyarázó modellje, a megszakított egyensúly (punctuated equilibrium) elmélete felé. E szerint az elmélet szerint egy adott területen évezredeken, esetleg egy-két tízezer éven át népek (kultúrák, nyelvek) békés egymás mellett élése, természetes egymásra hatása figyelhető meg. Ez az egyensúlyi állapot azonban időről időre felborul, a kiváltó ok lehet valamely természeti katasztrófa vagy új termelési eszköz felfedezése. Ilyenkor - néhány nemzedéknyi, esetleg egy-két ezer esztendőnyi időre — egy-egy csoport hatalmi helyzetbe kerül, nyelve is uralkodóvá válik, s az adott területen átrendeződés következik be. Az uralkodóvá váló nyelv tekinthető a nyelvi átrendeződés kiindulópontjának - mai szóval ezt lehet alapnyelvnek nevezni.

A viták a világ más tájain is legalább annyira élesek, mint a finnug- risztikában. A hagyományos ismeretek képviselői és az újat, a még újabbat keresők örök konfliktusa ez: a kis mesterséges tavon csónakázóké és az óceánjáróké. Aki egész életében csak a maga kis tavát jáija, azt mindenki másnál jobban ismeri: tudja annak viselkedését, ismeri működésének szabályait, tudja, hol a part, hol a mélyvíz. De ha egész életét ezen a kis vizen tölti el, hajlamos lesz azt hinni, hogy azon kívül nincs is máshol élet. Az ismeretlen óceánokra merészkedő tudja, hogy az óceánban is, meg a mesterséges tóban is víz van, de ez a víz már ízében, összetételében is különbözik, azt pedig csak sejti, hogy az óceánon túl is van világ, s az a világ a mi kis világunkkal valamilyen összefüggésben lehet. Az ismeretlen utakra induló nem mindig oda jut el, ahová képzelte, de felfedez valamit, aminek alapján mások újabb földeket, értékeket fedeznek föl, s végül valaki eléri az eredetileg kitűzött célt

807