Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Koppány Zsolt: Mandarin a mennyben (rádióetűd)
sora majdnem végig szembenevetett a fénymásolt papírral. (Play back: 1994 tavasza. A háttérből büfé-hangzavar.) Író: Na, Mesternő drága? Mit szól? Hát nem gyalázat? Mesternő Ez a szegény őrült már hatvanöt éves? (A mában. 2000 nyara. A g-moll ballada utolsó taktusai. Kattan a lemezjátszó.) Aranka A Mesternő még hagyján. De hogy az Operaház, még egy szál virágot, vagy dísztáviratot se tudott küldeni a Mesternek, az azért mindennek a teteje! Író: Szóltál te ez ügyben? Aranka Naná! És azt felelték, hogy ilyesmire nincsen keretük! Író: Adnék én nekik olyan keretet... mint Utrillo, amikor nem vették meg a képeit. Pipa lett, s úgy ahogy van, vásznastúl az ürgékre húzott a vakkeretnél fogva! Aranka Legalább taníthatott volna! Író: Azt meg is írtam! Nem is meséltem. Amikor a kéziratot elküldtem neki, ahol minden idők legnagyobb táncosának neveztem, szerényen arra kért, hogy írjam oda: legföljebb a magyarok közt! Mert akkor hol van Nureyev, Barisnyikov? Vagy a nők? Makarova? Margot Fonteyn? Aranka De ők mind-mind taníthattak! Tovább adhatták... Író: ... a továbbadhatatlant. Tudod te is. Aranka Persze. De mégsem futká- rozik megannyi kis Nureyev, meg kis Makarova. Sok kis Fü- löp Viktor se rohangálna, az biztos. Dóra is megmondta az interjúban! Mert senki nem hasonlít rá, akiket úgy maszekban okított. Rajtam látszik? Író: Semmi. Te, te vagy. Igaz. Ő nagyra tartott téged? Aranka Mögöttem gyakorolt és súgott, merre tegyem a lábam. Meg a karomat. A kézfejemet. Megborzongtam. O, a legnagyobb, alászállt. Író: És a koreográfiáid? Odavolt értük, azt mesélted! Aranka Még ez a g-moll is tetszett neki. Míg a többiek avíttoztak. Író: Hát nem Ladányi Andrea, az biztos! Értelme van. Meg érzelmei. Az pedig manapság szigorúan tilos. A mozgásvilágod meg hiába neoklasszikus. Meg neoromantikus. A neo-k ideje lejárt. Velem ugyanez a helyzet. Nem irodalom van, hanem szöveg. A Mester, mint a legnagyobb színész is, hozta a figurát. A többiek meg lemaradtak. Kilógott a sorból és kész. Mint Latinovits. Balczó. Huszárik. Reggelig sorolhatnám. Jaj, és nem politizált! Nem verték agyon és ő sem vert agyon senkit... illetve lekevert pár pofont, de nem politikai okokból. Az meg ebben az országban kevés. Ide radikalizmus kell! A puszta művészet szart sem ér. (Play back: 1996. Februárvég. Liftajtó csattanása. Csöngetés. Aztán még egy.) Író: Otthon vannak! Látom a fényt. Aranka Mérges lesz a Mester, hogy csak úgy beállítunk. Író: Dehogy! Megbeszéltél mindent Dórával. Szerintem elmondta neki. Hogy ne érje fölkészületlenül. Meg aztán ez a Mester szülinapja... Aranka Kikapunk, (Kulcszörgés. Ajtó nyílik, kissé nyikorogva) igaz? Dóra Jó estét! Szevasz Arankám. Mester Ajikám! Ajikám... (a Mester
