Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Koppány Zsolt: Mandarin a mennyben (rádióetűd)
landó inni velük. Mondták neki, olyan undorító vagy, ahogy iszod azt a kakaót! (Dóra hangja távolodik, az íróé a közeibe ér) Író: Engem ugyanígy körberöhög- tek a szépemlékű Néphadseregben, mikor a szakaszvezető elvtárs kólázott! Még a tisztek is megbotránkoztak. Aranka De várjál, mit mond még Dóra! (A tévé hangja fölerősödik.) Dóra- ... Egyszer azt mondta, tud ő inni, ha nagyon akar, de munka közben... azt nem. Aztán (Dóra fólnevet) a Lali nevű szerelőt az asztal alá itta! O vitte haza a Lalit... (A tévé hangja elhalkul.) Író: A Mester maga volt az alázat. És ez lett a veszte. Mondhatta volna József Attilával, hogy „Nagy nevetség, hogy nem vétettem / többet, mint vétettek nekem.” De miben volt ő vétkes egyáltalán? Hogy nem tűrte a linkséget, a hazudozást, a felületességet? Mi? Aranka Hogy megszületett. Ez volt a bűne. Író: Valóban. (Dóra hangja fölerősödik.) Dóra A tudásával nem tudtak mit kezdeni. (A háttérből most Csajkovszkij Rómeó és Júlia szvitje.) Író: Figyeld! Ez a Blaskó Péter hangja. A Mester gondolatait erősíti. (A tévéből súlyosan hangsúlyozott mondatok.) Blaskó Péter A művész az emberségét ne veszítse el, mert pár év múlva a tehetségét veszítheti el. Gyilkolhatjuk magunkat, de nem egymást... (a hangok lassan elúsznak) (Play back: 1996 tele. Az akusztika, mint a barlangban. Sziklakápolna.) Dér Ottó: Te is úgy jársz, mint a Fülöp Viktor! Író: Miért, hogy járt a Mester? Dér Ottó: Sokat cigarettázott. És most itt van! Tüdőrák! Író: Ne őrjíts meg! Hát hogy lenne tüdőrák? Magam burcolásztam föl a hármas belklinikára. Kutya baja. Ez megint valami őrült pletyka. Te meg beveszed. Dér Ottó: Esküszöm az élő Istenre! Ilyennel nem viccel az ember. Író: De te ezt honnét tudhatod? Dér Ottó: Tudom! A Merlinben játssza a Claudel-darabot. Ott tudtam meg. A Szamóca is tudja. Mindenki. (Megint a mában. 2000 nyara.) Író: Nézd, ahogy kapaszkodik. Élni szeretne, de már tudja. Nincs tovább. Mindent tudott. Csak mi, naivak és marhák hittük, hogy van esély. Emlékszel? Ott a Merlinben? Fehér volt, mint a borotvahab. És a szeme mégis csillogott. Eperjes is azt mondta, Medjugorje óta szemmel láthatólag javul. Meg a leletei! Ugyan már! Kissejtes hörgőrák. Hangszálaiba kapaszkodva. In- operábilis. Carcinoma. És akkor még nem is gondolta senki, hogy a legritkább áttétet kapja. A sok súlyos keresztre még egy keresztet. Hasba döfő szögekkel. Pancreas. Aranka Az mi? Író: Na. Kezdi. Fogalma sincs. Hát a hasnyálmirigy. A tüdő csontba, agyba ad leginkább áttétet. A Mester, hogy véletlenül se örüljön, akár egyetlen másodpercig, a legrosszabbat kapja. Mert nem élhet soká, aki halhatatlan. 784
