Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Paládi Zsolt: Kedvesem, Naitia
PALADI ZSOLT Kedvesem, Naitia Naitia, a kedvesem, a Zong bolygó legizgalmasabb lénye. Számomra legalábbis. Kialakulásom, megképzó'désem óta szeretem ó't. Mihelyt egésszé álltam össze, elindultam társat keresni. Naitia molekulái akkor már befejezték a kötés folyamatát, a lány a spirituális készenlét állapotába lépett. A festó'i Dor- men-kráter környékén találkoztunk. Gondolatai felém vibráltak és hullámzásom mohón nyelte még kissé fésületlen, kósza impulzusait. Eszmefolyamának jóleső árama tárgyiasságon túli, személyes gondolatokat sodort hozzám. Azonnal feszültség indukálódott kettőnk közt.- Te vagy az, ó, Lectus, a bölcs Hanting utóda? — súgta a térbe. - Hallottam már rólad. Azt mondják, örökölted apád intellektusát. Igen, lehet benne valami, hiszen Zong felfedezését is a Dormen-kréterrel kezdted, nem vonzott a Borús buja vadnövényzete vagy a Talio-tenger sziklás romantikája. Igen, a múlt tart fogva téged is, emlékszel még az öregek elbeszéléseire arról, amikor kitört a Dormen, és vörös lávafolyama perzselte ködünket... Talán társra vársz, akivel együtt elmélkedhetsz a hegyek csipkéit szemlélgetve? Megkapónak találtam a lány beszédének ódon patináját. Hallgattam a Borús környékének előző periódusában tett meglátogatásáról.- Igen, Naitia, a Dormen a kedvencem. Szinte érzem az elemek játékát, ahogy körbeveszik kiterjedésünket. Jöjj, ott fent a Ronis-csúcson vár minket egy meghitt mentál-pihenő. A csúcson fenséges látvány fogadott. Igazat adtam Naitiának, a Dormen csupasz szépsége lenyűgöző. Robosztus kő-momentumok, szakadékok, lágy medrek és néhány fortyogó gejzír... A Zong költészet bölcsője. És bimbózó szerelmünk otthona. Ettől kezdve egyre gyakrabban látogattuk a Ronis-csúcsot. A pihenőben halk kakofon zene ringatta nyugalomba pszichénket. Hangjainál egyre többször kapcsolódott egymásba szellemünk. Őseink filozófiai hagyatékát kimeríthetetlen tárháznak láttuk: a létezés öröme és fájdalma, az abszolút eszme jelenléte, a periódusok váltakozása és elmúlása - e témákról ők mérhetetlen mennyiségű impulzus-halmazt hagytak hátra - s ezek a kérdések a mi fantáziánkat is izgatták. Pszichénk mélyén kincsek rejtőztek, Naitia kitűnően értett ahhoz, hogy felszínre hozza őket.- Szerinted mire gondolhatott a költő, midőn ezeket a sorokat írta? — kérdezte egy alkalommal. 777
