Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra (versek)
MEZTELEN A TÜKÖR ELŐTT III. Nem csak a pillangó leányság Múlott el végleg és idő előtt, Nem csak a Helikon-ünnepek S velük a füredi maszka-bálok... Elmúltak a rajongások is... Nézem testem, csak úgy magamnak, Anyaszült meztelen. Terhes asszonyi kor! Oh! Ti régi, elszárnyallott évek, Milly’ bátran, boldogan Vennék irányt felétek, Mintha lehetnétek második élet! Ehelyett Beletörődni kell, hogy végleg elveszett Az üdvös, a hamvas, a vad És szép kamaszság, Kacér hajadonság! Most, hogy látom, nézem Tükörbeli képem, Ezen a sietős alkonyon: Emlékszem régi önmagámra, És ezt a mostanit - A tükör előttit — Ellököm magamtól, eldobom, Hiába, hogy az évek Ezt meg nem engedik! Pedig még így a tükörben is: Szépnek látlak, Judit! Menni ugyan már nincs hová, De az sincs, aki hívna, aki visz! 765
