Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Tóth Wanda-Szemethy Imre: Vázlat (képregény)

Hát az életben csak azt lehet elérni, ami úgyse fontos és mindjárt vége a biztosságnak, bátorságnak, ha végre kíván az ember.

Emiatt a férfi miatt már elvesztette az egyensúlyát, és csodálkozón és tanácstalanúl vette észre a kapkodó ügyetlenségeit.

Gondtalan, kényelmes, szinte vegetatív életében úgy el is szokott már ezektói a dolgoktól.

Idegesen ásított kissé, még gondosan, úgyhogy másra nem is gondolhatott közben, befejezte a frizuráját. Még végigsimított egy kis kefével a szemöldökein, mik kecses diadalívekként vékonyak, de magasan íveltek voltak, és fölkelt, hogy kissé törékeny alakjára csatolja a magas fűzőt.

Nos, ma mégis csak elhatározódik. Szinte belerémül az ember.

Mit is várhat tőle egy ilyen férfi?

Nem tudta volna már? Különös, de igazán nem. Elszokott tőle.

Ismét előrehajolt s aggódva vizsgálta a sötét árnyékokat a szeme alatt. Hiába, nem volt gyerek már, gyönge kissé s hamar kimerülő. Pedig hátha,

749