Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Kelecsényi László: Inter arma
a szigeten című novellát (Az Est, 1924. július 17.) olvassuk, ahol egy elveszített nedves zsebkendő feltételezett használati módja botránkoztathatja meg a prűd olvasókat. Hogy a „nagy évtized” vége felé keletkezett regények (Napraforgó, Mit látott Vak Béla Szerelemben és Bánatban, Nagy kópé, Őszi versenyek) erotikáját itt és most ne is részletezzük. Érdekes, mi több, furcsa jelenség, hogy ezzel a kérdéskörrel - Krúdy és az erotika - a monográfusok, a tanulmányírók raja egyáltalán nem foglalkozott. Bori Imre, Czére Béla, Szabó Ede, Kozma Dezső éppúgy hallgat felőle, mint Szauder József, Féja Géza, Fábri Anna, Fülöp László — hogy csak a legjelentékenyebbeket említsük. Akad azért publikáció e tárgykörben is. Tudományos értéke kevés van, de nem hagyhatjuk szó nélkül, már csak kuriozitása miatt sem Zoltvány Irén munkáját. A bencés rendbe tartozó irodalomtörténész 1924-ben jelentette meg Erotika és irodalom című művét. Alig több mint kétszáz oldalas könyvecskéjében áttekinti a magyar és a világirodalmat Kalli- makhosztól Adyig, Kassákig. Természetesen Krúdyt sem kerüli meg. A tárgyilagosság kedvéért teljes terjedelmében idézzük írónkra vonatkozó megállapításait. pohánka: Utálatos fiirt anya és fiú között. A vörös postakocsi: Alakjai urak és hölgyek, akik ruha nélkül közlekednek, kéjvágyó öregek és eladó nők. Mákvirágok kertje: Csak a színtér és környezet más, mint az előbbiben, egyébként ún. hősei és hősnői éppoly erkölcstelenek, anélkül, hogy az írónak csak egy előítélő szava is volna viselkedésük miatt. A 42-ös mozsarak'. Igen jellemző az íróra, hogy háborús tárgyú regényében fölemelő érzéseket keltő cselekvény helyett ledér nőket utaztat a harctérre szeretőik után. Napraforgó: Piszkos, részeges, buja alakok egész tömege szerepel benne. Legundorítóbb alakja egy Rizujlett nevű öreges nő, ki magát színes készséggel bocsátja a környék férfiainak rendelkezésére. Bukfenc: Tartalma langyosan romantizált, de azért perverz erotikum. Hét bagoly: Hangfogóval játszik ugyan az érzékiség húijain, de a sorok közt annál több bujaságot rejt, sőt néha nem is rejtegeti, mint pl. a Duna jegén lejátszódó szerelmi jelenetben.” (I. m.: Szent István Társulat, 1924. 160. p.) Az idézettekhez, úgy véljük, nem kell kommentár. Viszont föltehető a kérdés, mit szólt volna az iskolaigazgató szerzetesnő, aki egyébként a zsidó származású szerzők esetében sietve zárójelezi azok eredeti nevét, ha olvassa a fent idézett elbeszéléseket, vagy tudomást szerez a Nagy kópé óbudai csodadoktorának, Kisilonka Jácintnak orvosi csínytevéseiről, netán az Őszi versenyek íróilag elegánsan megoldott, ám mégiscsak vaskosan reális metaforájáról, a kancához hasonlatosan sárlani kezdő úriasszonnyal. Elgondolni is szörnyű. Zoltvány Irén ma mindenképpen komikusán ható ítéletei már a maguk idejében is túlhaladottak voltak; egyszempontú irodalomtörténeti zan- záiban minden szerzőt a vádlottak padjára ültet. Nem járt jobban Krúdy Gyula mai elemzőivel sem. Az erotikájáról értekező Kemenes Géfin László mindössze néhány művét elemzi. Érzelmes /perverz donzsuánok című tanulmányában (lásd. Kortárs, 1997. 25-36. p.), melyet később a Jolanta Jastrz^bskával közösen jegyzett Erotika a huszadik századi 674
