Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Kelecsényi László: Inter arma
KELECSÉNYI LÁSZLÓ Inter arm a Krúdy erotikájáról egy teljes kötetet lehetne összeírni. Hiszen szinte minden egyes mondatában ott lüktet, zsibong, erjed a vágyakozás szunnyadó ó'sereje. Szavainak lejtése, mondatainak zenéje mintha egy nagy szimfónia alkotóelemei volnának, amely folyton egy ó'si ösztön válaszékossá finomított hangjait dúdolná, susogná, sziszegné szerencsétlen elfojtott nemiségű olvasói fülébe, szívébe, agyába. Szinte eló'zmények nélküli ez az olykor csak búvópatakként csilingelő, máskor áradatként előtörő erotika irodalmunkban. Jókai, Mikszáth, a nagy elődök alig-alig merészkedtek erre a csuszamos terepre. Ha akadnak is műveikben imitt-amott efféle epizódok, mint például A kőszívű ember fiaiban Liedenwall Edith apácák általi levetkőztetése és megvesszőzése, vagy a Szent Péter esernyőjében Veronka vetkőzése egy iromba cica szeme láttára, rózsaszín ártatlanságú jelenetek azok a XX. század elején fékezhetet- lenül feltörő irodalmi erotikához képest. (Hangsúlyozzuk, hogy az erotika fogalmát mindvégig annak klasszikus, az antikvitásban kialakult tartalma szerint használjuk, tehát semmiképp sem abban a szándékosan téves mai értelmezésben, amely a nemiség mindenféle megjelenését, ábrázolását, a nyílt pornográfiát is erotikusnak nevezi. Lazán meghatározva: az erotika mindig sejtelem és vágyódás a pornográfia vaskos kézzelfoghatóságával szemben, mindig az egész embert mutatja, nem csupán testtájakat. Az erotika mindig szemlélet és nem cselekvés, mindig csak vágyódás és nem álbeteljesülés. Az erotika a kultúra része, míg a pornográfia civilizációs ártalom. Az erotika közösséget teremt, a névleges erotika csak magányossá tesz.) A tízes évek elején tör elő az addig elfojtott szellem a palackból. Egyszerre több írónál mutatkoznak a tünetek, hogy amiről eddig mélyen hallgattak, csak így-úgy sejtettek, arról mindenképpen beszélni kell. Móricz robban be Túri Danijával (Sárarany, 1911), akit sietősen a naturalizmus címkéjével ellátva löktek vissza a szemér- meteskedők a testiség rút mocsarába, de még ugyanabban az évben újabb nehéz feladatot kaptak az Isten háta mögött kielégítetlen szexuális szenvedélyükkel küszködő hőseivel - torkukon is akadt a nehéz falat. 1913-ban világra jön Hanns Heinz Ewers mesterséges teremtménye, Alraune, akivel a magyar olvasók is igen hamar megismerkedhetnek. Hozzá foghatóan merész erotiká- jú, a kortársak szerint pornografikus írónk nekünk is lesz Újhelyi Nándor személyében, aki ekkor még éppen Krúdyra emlékeztető, nosztalgikus, a biedermeier stílusára hajazó regénnyel (Tabán, 1917; vö. az Aranykéz utcai szép napok) jelentkezik, s csak később, a húszas évek elején publikálja azokat a könyveit, melyek miatt perbe fogják. De utalhatnánk Egon Schiele művészetére is, aki ekkor már javában rajzolja, festi azokat a műveit, amelyeknél szo670