Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Czakó Gábor: Ég és Föld

meket, az pária. Még jó, ha futja neki ruhára, betevő' falatra. A rang, a hatalom, a jövedelmek aszerint növekszenek, minél fóldtelenebb dologgal foglalkozunk. Akereskedő többet zsebel a parasztnál - orvosnál, tanítónál, hajósnál, hengerésznél; a kereskedőnél módosabb a bankfiú meg az ügyvéd, akik a földről, az üzletelésről szóló jelképek ügyeit intézik: a szerződésekét, a pénzét, a váltókét. Pillanatnyilag a „befektető” az élet császára, a virtuális világháló pókja, aki a földről már semmit sem tud. Ha valaki megemlítené neki, hogy amit jószágnak tekinthetünk, az mind a földből való, nem hinné el, sőt nevetne. O másként tudja, hiszen tapasztalja. Mértékadó becslések szerint a megtermelt javak, a bolygó tényleges kincseinek immár hatvanszorosáról rendelkezik az említett jelképekről szóló ígérvények, ajánlatok és más, egyre vir- tuálisabb eszközök révén, s ennek megfelelő hasznot söpör be. Lehet ennél ékesebb bizonyítéka a fejlődésnek?

A Semmi bőkezűen fizet.

Hamvas Béla azt úja a Szareptában, hogy a középkori klerikalizmus elárulta a földet az ég kedvéért, amikor az üdvösség fejében az élet örömeit megtiltotta; mai, ún. materialista utóda pedig az eget árulta el a földért, midőn az egyre silányabb élvezetek fejében az üdvösségről lemondott.

A Vízöntő fia a fóldember. Már a Halak utolsó századaiban megszületett és nevelődött. Csírája a reneszánsz emberben jelent meg, aztán ő született meg Voltaire-ben, Rousseau-ban, Leninben, Hitlerben és McDonalds-ben, ő a társadalom- és természet-átalakító forradalmár, az Übermensch, a médiacézár, a sztahanovista, a keretlegény, a barbi, a tömeggyáros, a népek tanítója és atyja, a sztár, a tömeg, a tömegpusztító fegyverek és a tömegpusztító sajtó, vagyis a kikapcsolódás fóltalálója. A lélek meggyilkolásának nagymestere.

A fóldember különböző lárvákban kereste korszerű formáit. Néha hősiességtől, máskor romantikától, moráltól, vagy éppen hideg rációtól, netán dühös, világmegváltó hevülettől áthatottan csalta meg önmagát, s cserélte üdvösségét néhány karika szalámira. Ahogy Buji Ferenc oly találóan jegyzi meg: amit fejlődésnek nevez, az valójában egyre alacsonyabb rendű igények mind magasabb színvonalon történő kielégítése.

Legmaradandóbb találmánya a moralista különvélemény, mellyel azonnal elhatárolja magát művétől. Mégpedig hermetikusan. Miután ő földből valónak tartja magát, ezért a szellem ügyeit elhárítja. El a felelősséget is, hiszen az minimálisan két elem, az erkölcsi és a szakmai egysége volna. O viszont specialista, a folyamatos szétválasztás gyermeke. Rá sem ez, sem az nem tartozik. Azzal kezdte, hogy életét és művét kettéválasztotta. Hivatalában hóhér, vagy országokat kirabló tőzsde spekuláns, odahaza szegfűnemesítő, zongoráján Bachot játszik, a kulturális körökben mély tisztelettel emlegetik nevét, hiszen jeles filantróp - hangadó írók és művészek egész sora az ő kitartottja. Mondanunk sem kell, hogy utóbbiak is elválasztják életüket művüktől, külön véleményük van a sajtónak, külön a kritikusuknak és külön a feleségüknek. A specialista szakmai kompetenciája egyre szűkebb és szűkebb, továbbá az erkölcsi vonatkozások mérlegelése sajátos, etikusi mesterség körébe tartozik, aminek hatásköre mindössze a szakirodalomra és az egyetemi etika-tanszékre teljed ki. Tanszékekre, mert az osztódás folytatódik; különvált a jogi fe666