Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Bogdán László: A gyanú
nak el addig, míg félrefordulva ki nem tudja őket köpni; ebben a pillanatban határozza el, hogy többé önszántából egyetlen gyógyszert sem vesz be, igazolódni látja régóta motoszkáló, morbid és homályos gyanúját is: miszerint az őt valami miatt esztelenül gyűlölő, egyelőre ismeretlen személy játszik vele, s ez még nem elég, most még egy gyilkosságba is bele akarják keverni, vélhetően az igazgatónő is kísérletezik vele, Maja Flitgardnak ő mindég csak egy kuriózum volt, egy bizarr eset, amelyről majd szakdolgozatot írhat egy előkelő külföldi folyóiratba... A nővér az ablakhoz sétál, kipillant a parkba, ő, az időt kihasználva követhetetlenül gyors mozdulattal köpi tenyerébe a szétolvadó bűzlő masszát, s dobja a szemetesvödörbe, csokoládé és sajtpapírok között tüntetve el, a keserű íz émelyíti, iszik néhány korty ásványvizet, böffent, lefekszik; a nővér most lép melléje, tagadhatatlan szánalommal pillantva rá betakarja és párnáját megigazítja. Ahogy fóléje hajol, váratlanul érzi meg a fiatal női test illatát és elszédül. „Maga mondta el nekik, Rodica drága? .Muszáj volt... Őt még soha senki nem hallgatta ki... Nagyon megijedt, azután meg arra gondolt, hogy ha megmondja, hogy mit látott az este...” „És mit látott?” „Az őrnagy elvtársat és a szegény, szerencsétlen Evelin kisasszonyt, amint...” ,Amint?” „... itt feküdtek ezen az ágyon, a zöld lepedőn, szinte világított a fehér testük s annyira el voltak foglalva egymással, annyira nyögtek és lihegtek, hogy észre sem vették, amint ő benyit a szobába, mert...” Mert? „... ő buta falusi kislány azt hitte, ha ezt elárulja, egyúttal mentesíti is az őrnagy elvtársat a gyanú alól, hiszen miért is ölte volna meg azt a nőt, akivel még az este...” Maga ugye tényleg nem hiszi, hogy én?...” „Nem.” „S még mit kérdeztek a nyomozók?” „Például azt, hogy hova valósi vagyok, s amikor megmondtam, a kapitány vigyorogva nézett a társára, arra a fiatal suhancra és jelentőségteljesen jegyezte meg, hogy a szomszéd faluban megindultak már a buldózerek...” „De hát a mi falunk nincsen rajta a listán, sikoltottam én, mire a nyomozó elkomorodva meredt rám, egyelőre még tényleg nincs rajta, mondta szárazon, de magától is függ, kedvesem, a faluja sorsa, ne felejtse el, a viselkedésétől is függ...” Milyen buldózerek? Nem értem!” „Hát, megkezdődött a falurombolás, Spiridon bácsi. Nem is tudja...” „És még mit kérdeztek a nyomozók?” „Csak a kapitány, csak ő kérdezett, a másik, az az idétlen kamasz ottan állingált mellette, és sután vigyorogva szinte fólfalta őt a szemével, miközben lángoltak a pattanásai.” „Amin nem is csodálkozom, mert tényleg szép leány vagy, Rodi, de most próbálj visszaemlékezni kedves, még mire voltak kíváncsiak? Még mit kérdeztek?...” 659
