Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Csík István (versek)
CSÍK ISTVÁN . nincs irgalom.. Akkor is itt az utolsó óra, ha a régen elkoptatott szavak többé nem hívnak találkozóra, és elszigetelnek álomfalak. - A jövő a távoli múltba szállt; a vágyaimat most nem kergeti az ösztön - érezvén a halált -, és megzavarodottan figyeli tétova önmagát. E hatalom viharában - ami vadul süvölt, eonokon át a világba üvölt, hogy csak szeretet van s nincs irgalom majd fizetni kell, mindenekelőtt tűrve a rontást hozó idó't. . vele lesz mind.. Gömbölyű bolygónk forog, rohan a mennyei árkon-bokron át, míg - végzetére - rá nem zuhan a tűzhalál. A rézharsonát angyal fújja majd, s az éktelen vihar úr lesz mindenek felett; ekkor hamvad el a szertelen jövó', többé senkit sem hiteget. - A káoszban az élet vágya még áttör a lángfalak között, és a földön sokszor üldözött isten visszatér önmagába és vele lesz mind, aki követte ó't ez utolsó pillanat előtt.
