Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan
Hogyan is tudna bárki pattintással, szövéssel, faragással létrehozni olyan tárgyat, mint a hűtőszekrény? Látnivaló az is, hogy nem a fehér népek gyártják a cargot, hiszen az hajókon és repülőgépeken érkezik. Miért csak a fehér embernek? Mert olyan titkos szertartásokat mutat be, melyek meggyőzik az isteneket, hogy kizárólag neki küldjék a cargot.” Mit tehet szegény bennszülött? Utánozza a fehérek szertartásait: egyenruhát, fapuskát fabrikál magának, karókat tűz le távírópóznaként, konzervdobozokon át rádiótelefonál, íróasztalt állít a dzsungelbe, s várja a vallás prófétáját, John Frumot, Amerika királyát, hogy megérkezzék a cargoval, és neki is legyenek olyan csudacuccai, mint a fehéreknek. Ezzel szemben mit tesz a fölvilágosult és művelt fehér ember — azon túl, hogy gúnyosan mosolyog a polinézeken? A cargo-kultuszt műveli. Mi másért rajongana a ruha és kocsimárkákért, mi egyébért viselne különféle reklám- szövegeket - polinézül cuccidéző varázsigéket — a holmiiján? A hatvanas években léptünk az új, kozmikus világhónapba, a Halak csillagképből a Vízöntőbe. A tradicionalista gondolkodók szerint az ilyesmi rendkívüli megrázkódtatásokkal szokott járni. A Vízöntő neve azt mutatja, hogy roppant, s nyilván a lét több szintjét fenyegető áradásra kell számítanunk. A globalizációt a libertáriusok és a menedzserek a fejlődés ugrásaként értékelik. Vass Csaba Negyedik, vagy Puha Világháborúnak nevezi, a tradi- cionalisták, köztük Hamvas Béla új vízözönnek, ami Noé idejében sem volt pusztán fizikai, netántán meteorológiai jelenség: „Az, ami történik, nem külső, hanem belső természetű. A tudattalan, mint a megáradt óceán, az emberi tudatot elborítja. Ez a mai ember sorsában az özönvíz. Már nem fenyeget, már itt van, és az emberiség nagy részét már el is borította. A tömegesedés jelei a primitívség jelei. Elsüllyedni abban a sötétségben, melyben a primitívek élnek. A körülmények külső jellege a tényt alig módosítja, hogy ezúttal civilizált primitívségről van szó, gépesített barbárságról. A személyes tudat kialszik, az istenek helyét a bálványok és fétisek foglalják el, mindaz, ami vad, szörnyű, izgató, szemfényvesztő tért hódít. A gondolat helyét a hiedelem foglalja el, az ember azonosul valamivel, amihez semmi köze.” A fölvilágosult országvezetők világszerte arra törekszenek, hogy népüket megtanítsák úszni az árral. Itt-ott akad néhány reakciós ellenforradalmár, úgynevezett fundamentalista, aki úgy véli, hogy a technikai behatolás bizonyos korlátozásával elejét veheti a szellemi eróziónak. Khomeini ajatollah szerint például hazájának, Iránnak legjobb a saját hagyományai szerint élni, s csöppet sem tragédia, ha nincsenek hollywoodi filmek a mozikban és angolszász jogrend a törvényszékeken. Mi tagadás, kívülről nézve olykor brutális eszközökkel emelt gátat a benső vízözön ellen. A világsajtó teli tüdőből átkozza az ilyesféle fundamentalistákat meg a nacionalistákat. Naná, hogy ellenségek, a haza- vagy istenszerelem bizony kirekesztő. Kirekeszti a globális azonosságtudatot, ami oly szépen gyökerezik a cargóban: a cargo-vallás ethosza nem egyéb, mint a pepsi érzés meg a Sony identitás. 68
