Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Czakó Gábor: A megszámolhatatlan
tetni nem tudnak, nem tudják az igazságot a tévedéstől megkülönböztetni, nem ismerik a valószínűtlenséget; sőt éppen ami a legvalószínűtlenebb, rendszerint az ragadja meg leginkább figyelmüket.” A liberális kapitalizmusnak és a huszadik század nagy baloldali zsarnokságainak iker vonása, hogy egyrészt meggátolni igyekszenek a kiválók fölemelkedését, másrészt teljes erőből bontják a megtartó közösséget, a helyi kultúrát. Divatos szóval atomizálják a társadalmat, hogy a magányos egyént könnyebben szabványosíthassák. Mégpedig azért, mert a tömeg, a csereszabatos részekből összetevődő sokaság egyaránt alkalmas a szalagmunkára, meg a tucatáru fogyasztására - legyen az zene, hamburger, vagy vélemény. A fogyasztás kulcsszó. Halljuk politikustól, újságírótól különféle összetételekben: a szocializmus elvesztette a fogyasztási versenyt, fogyasztói kosár, fogyasztói társadalom, sőt, világelfogyasztó társadalom stb. Ez a tömegtársadalom kulcsszava. A miértről Hamvas Béla tud a legtöbbet: „Ha a belek elkezdenének gondolkodni, és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkodásának felülkerekedése volt: előtérbe került minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, javak, étel. (...) A tömeg gondolkodásának jelszava: nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét, fel kellene, hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott meg, s ami a lénye ellen van. Mint ahogy a lemerült szellemi ember ma sem egyéb, mint színtiszta lázadás. A lázadó agyvelő épp oly gonosz, mint a gondolkodó bél.” Várkonyi Nándor, Uszpenszkij és mások osztályozása nyomán ötödiknek nevezett embertípus egyik fő jellemvonása, hogy a bele gondolkodik a feje helyett. Folyton a habzsolás jár az eszében, a hús, a hatalom, a gazdaság, függetlenül attól, hogy jár-e templomba, netántán ő maga ott a lelkész. Az ötödik ember mohósága kielégíthetetlen, mert szellemi táplálékot nem vesz magához, márpedig arra volna szüksége, hisz akárminek adja ki, vagy véli magát, szellemi lény, akinek az éhsége materiális szinten sosem csillapítható. Ennek - az embertársak és egyáltalán a Glóbusz elleni küzdelemnek - a tudatosodását fejezi ki a kor néhány meghatározó elméje. Pareto: „Aki az életen akar uralkodni, annak az erőszakon kell uralkodnia. Az élet elve azonos az erőszak elvével.” Marx: „az erőszak a bábája minden régi társadalomnak, amely az újjal viselős.” Nietzsche: „Az ideálok gyávaságok, a ragadozó a leg- magasabbrendű formája a szabad életnek. A világ zsákmány, ebből a tényből nőtt ki tulajdonképpen a kultúra.” Talán, s ha igen, legföljebb addig, amíg Nietzsche eszméje nem vált uralkodóvá. Mert bizony az ötödik ember uralma alatt, a zsákmánnyá lett világban a kultúra nem igen virágzik. Inkább a kultúrszemét buijánzik. Állítólag azért járunk benn nyakig, mert igény van rá; Arany János pedig a sutban, mert a tömegek nem keresik. Tanár barátom tanulmányúton járt Svédországban. Döbbenten tapasztalta, hogy a középiskolások szinte semmit sem tudnak hazájuk múltjáról és jelenéről; történelemórán az Abba-együttessel foglalkoznak. Arra van igény. Az osztályzásra és a betűvetés elsajátítására nincsen, ezért a tanulóknak kb. 40%-a írástudatlan. Ez világjelenség. Mi, egyelőre még 64
