Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Gyürki Katalin: A bűn és megítélése Dosztojevszkij művészetében
határozó szerepet. Ugyanis Tyihon tisztában van azzal, hogy részvét helyett mi vár a nevetséges Sztavroginra:- Nem bírom ki? Nem tudom elviselni a gyűlöletüket? - kérdezte megrezzenve Sztavrogin.- Nemcsak a gyűlöletüket.- Hát még mit?- A gúnykacajukat - mondta erőlködve és suttogva Tyihon.19 Tyihon azonban azt is tudja (és mintha Raszkolnyikovról mondaná), hogy „mindig az lett a dolog vége, hogy a legszégyenletesebb kereszt is nagy dicsőséggé és nagy erővé vált, ha őszinte alázattal hajtották végre az áldozatos tettet.20 És ha Tyihon burkoltan utal ezzel a mondatával Raszkolnyikovra, akkor annak kimondására a Bűn és bűnhődésben Szonya hivatott. Azonban Szonya és Tyihon nemcsak ebben értenek egyet, hanem abban is, hogy tudják, párt- fogoltjuk képes-e ennek az áldozatos tettnek, vagyis a vezeklésnek az elviselésére és véghezvitelére. S ennek a tudásnak a birtokában fordulnak a bűnösökhöz. Szonya érzi, hogy Raszkolnyikov túléli majd a rá váró megpróbáltatásokat, s ezért ajánlja neki, hogy álljon ki a keresztútra, és csókolja meg a földet, amit beszennyezett, mert akkor az Isten új életet ad neki. Tyihon viszont azt érzi, hogy Sztavrogin hiába mondja, nevetségessége, silánysága miatt nemhogy bűnbánatot nem fog gyakorolni, de a röpirat nyilvánosságra hozatala előtt, kiutat keresve, újabb bűnbe veti magát. Ezért nem ajánlhatja neki a földre való lebomlást, vagyis a földhöz való visszatérést, mert tudja, hogy a bűnök sora után Sztavrogin - ismét fennen hirdetett, de silány, s ezáltal egyáltalán nem magasztos elvei ellenére - végleg elfordul a földtől és öngyilkos lesz. Ugyanis a Sztavrogin által találóan „átkozott pszichológusnak”* nevezett Tyihon azzal is tisztában van, hogy Sztavrogin nem képes a rendkívüli Rasz- kolnyikovhoz hasonlóan a társadalom érdekeit nézve cselekedni, ördögi silányságában ugyanis csak a saját érdekeit nézi. S ennek a saját, egyéni érdeknek (amely már össze sem hasonlítható a raszkolnyikovi egyéni felelősséggel) a megnyilvánulása figyelhető meg az Ördögök című regény minden bűntettében, hiszen azok mindegyike Sztavrogin ördögi mivoltának köszönhető. Ezért, ahogyan már a röpiratban sem volt meg az elv és a gyakorlat, a durkheimi idealista elmélet és a barbár cselekedet összhangja, hiszen Sztavrogin végig mást mond és mást tesz, ugyanúgy ennek hiánya nyomja rá bélyegét a többi törvénytelen tettre is. Legnyilvánvalóbban ez Sztavrogin és Fegyenc Fegyka kapcsolatában van jelen. Fegyenc Fegyka barbár tettét, vagyis Sztavrogin félkegyelmű feleségének, Marja Tyimofejevnának a meggyilkolását Sztavrogin találja ki. S mivel teóriáját más által, Fegyenc Fegyka által valósítja meg, az egyéni felelősséget ismételten el tudja kerülni. Hiszen Sztavrogin felesége megölésének elvét, ahogyan Pjotr Sztyepanovics megfogalmazza, csupán játékos szeszélyből” gondolja ki. Ezzel tehát újra előtérbe kerül a bűn és a játék azonosságának * Tyihon rendkívüli látnoki, pszichológusi szerepét az is kiemeli, hogy érdekes módon Satov, bár ugyanazt ajánlja Sztavroginnak, mint Szonya Raszkolnyikovnak: „Csókolja meg a földet, áztassa könnyeivel, kérjen bocsánatot!", teljesen fölöslegesen teszi ezt, mert azt, hogy erre Sztavrogin nem lesz képes, egyedül a szerzetes Tyihon érezheti meg. 543
