Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - Simonné Keszei Anita: "Le a kalapokkal...", avagy olvassuk újra az Abafit!
Ez a mentség pedig az érzelem. Mert a regény mondanivalójának itt van egyik kulcsa: változás és önfeláldozás. Elbukás vagy boldogulás garanciája ugyanis a regényben nem a jóság vagy gonoszság, hanem változásra és áldozathozatalra való készség. Báthory nem tud megváltozni, Dandár nem tudja önfeláldozóan elbocsátani szerelmét. Ezért buknak el, ebben rejlik a negatívum Jósika meséjében. Ebben a mesében, ahol baj van az arányokkal. Már a nyitó egyensúly hiányzik a regényből, hiszen változás közben látjuk először a főszereplőt. Felbontó és egyensúlyt teremtő erők? Inkább mérföldkövek egy lovag „arculat- építésében”. S ráadásul úgy érezhetjük, ez a regény alaposan próbára teszi hosszadalmas bemutatásaival az olvasó figyelmét. De végül a 22. fejezetnél - igazi eposzi seregszemle! - végre révbe érkeztünk, mindenkit ismerünk. Ez a csodálatosan komponált fejezet azonban már a bonyodalom csúcspontja. Esti báltól a másnapi lovagi tornán át újabb bálig, huszonnégy óra alatt, egyenes vonalú cselekményvezetéssel ebben a fejezetben jut el Abafi Olivér oda, ahova Jósika el akarta juttatni: kivívta a társaság megbecsülését, büszke nők szerelmét. Ezt az állapotot lehet fokozni vitézségben (30-34. fejezet), lehet jutalmazni érte Olivért (35. fejezet), de ez már a kifejlet. Hosszú bevezetés, rövid és a megoldással egybemosódó bonyodalom jellemzi tehát a regényt. A regény nyelvéről szólva érdekes megállapítást tehetünk: furcsa egy epikus mű esetében, hogy stílusáról, nyelvi formájáról több szó essék, mint szerkezetéről. Pedig az Abafi esetében szinte ez a helyzet: költői megfogalmazását dicsérik, régiesen érthetetlen nyelvét marasztalják el vagy mottóit elemzik.25 A figyelmet e témakörön belül talán a szóhasználatra kellene még felhívni: népnyelvi kifejezések, az egyetemes műveltség szavaival (Guido, Cyclops, Creggio) és az író korára utaló félmondatokkal (korzikai rém) keveredve olyan hatást keltenek, mint amikor a keresztény lovag a mitológiai amazonnal ölelkezik: együtt van az egész világ! Az pedig, hogy a gazdag nyelv rejti a regény egyik titkát, a keleti jelző26 a sok alakban megjelenő Izidorát, külön szépsége a műnek. Mert aki rájön e bújócskára, élvezni fogja Jósika nyelvi leleményét. Jósika Miklós az általa szeretett Erdély múltjából választott egy olyan időpontot, amikor hősiességre mód nyílt, választott néhány valóban élt szereplőt, majd kitalált egy olyan hőst, akinek vezetékneve hangalakjában a fejedelmi Apafi családot idézi, keresztnevének csengése pedig kellő hangulati romantikát sugall ahhoz, hogy a női olvasók e nevet ámulattal ejthessék és gyermeküknek adhassák. Ennek a szereplőnek pedig bemutatva sorsát arra tanítja a korabeli olvasót, hogy akaraterővel bármilyen cél elérhető. A regény műfaját tekintve hangsúlyozzuk az egyediséget, narratív diskurzusainak elemzésekor pedig a kivonatos történetmesélés hibájára hívjuk fel a figyelmet. A didaktikusság vádját elismerve mindenkor szögezzük le, hogy nem az írói tehetség hibádzik, hanem a tanító szándék hangsúlyozásának rendelve alá a szerkezetet alakítja ki Jósika az átvezető, magyarázó fejezeteket, a 532
