Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 6. szám - G. Komoróczy Emőke: Ki emlékszik még Felleg György költészetére?
nem akaró háború véres képeit, a területi-hatalmi harcot (amely 1949 óta 56, 57, 73-ban, majd a 90-es években is új és újabb hullámokban tetőz); erőteljes képekkel érzékeltetve a fenyegetettség és félelem állandósuló atmoszféráját (.Hajnali meditáció, Félelem stb.). A holocaust poklára emlékezteti a körötte folyó vérontás - fél évszázaddal Auschwitz után még érzi ,a pörkölt emberhús orrfacsaró bűzét” (Kolostor a pokolban - pokolba a kolostorral!) Mindezek mellett személyes sorsa, az öregedés, saját és felesége betegsége is fájdalmas-elégikus hangulatokat fakaszt fel a költőből. „Az út végére értem” - sóhajt fel melankolikusan (Betelik nyaram). Már-már beletörődik a kikerülhetetlen végbe - de még némi haladékot szeretne azért: ,Mióta jócskán meggyarapodtam / kórságokban és években / már tudom, hogy nem az életösztön / és nem is a véletlen / csupán a halálfélelem / tarthat még életben” (Felismerés). De tudja: már nem szabadulhat - a benne érlelődő halál „megelégedetten vigyorog / miközben keselyűk vasmarkaival / vágja húsomba az iszonyatot” (Kísérőm). Egyre többen mennek el barátai, szerettei, ismerősei közül is — varázsnotesze, melyben névjegyzékük, címük volt, mindjobban kiürül (Elégia a Kisokos halálára). Monumentális verskölteményben gyászolja még élő, de szellemileg már halott feleségét, az egykor oly gyönyörű Melittát, kinek tudatát az Alzheimer-kór roncsolta szét, s most matrac-sírban fekszik, begu- bózva „az én-hasadás kényszerképzeteibe” s „már csak paranoiás fellobba- násaiban / jelez arról, hogy néha még / emberi indulatok vezérlik” (Elégia egy élőhalott asszony emlékére11). Az ő lelki pusztulásával lezárult közös múltjuk. 1997 februárjában Felleg Györgynek, a Magyar Művelődési Minisztérium a Pro Cultura Hungarica kitüntetést adományozta a héber-magyar költészet kölcsönös megismertetésében betöltött „hídépítő” munkásságáért. így talán most már leteheti „keresztjét”: a magányt és szülőhazájától való elszigeteltségét. 524
