Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - G. Komoróczy Emőke: "Semmiről nem hallgathatunk, ami bennünk gondolódik"

pulásától (az ösztön-rendszerből való kikopásától) várja az ember(iség) felnőttkorának beköszöntét. Az ember „megváltását” ő nem a csodától, a „megváltó-vallástól”, hanem az értelemtől reméli. Ezért is tartja magát a felvilágosodás kései gyermekének.

Nem biztos, hogy igaza van. Lehet, hogy a sensus numinis az emberi alkat örökös attribútuma, s az emberiség soha nem fog megválni vallási képzeteitől, legfeljebb új és újabb formákat, más és más jellegű kultuszokat teremt magának. Ennek ellenére, az ember(iség)nek szüksége van a racionális kontrollra, azokra a szellemi emberekre, akik illúzióikat szertefoszlatják, s feltárják azok hátterében a rejtett törvényszerűségeket. A „szentségtörő” eretnekek óvnak meg bennünket attól, hogy irracionális álmodozásokba merüljünk, s megőrizzük életünkben a ráció-intuíció, az értelem és érzelem, kétely és hit egyensúlyát. Ami „bennünk gondolódik”, annak nyilvánvalóan megvan a racionális magva; jobb, ha kimondjuk, mintha elhallgatnánk — s az emberiség majdan ,közös gondolkodással” a válaszokat is meg fogja találni ezekre a kérdésekre. Határ Győző életműve e ,közös gondolkodásnak” bizonyára világszinten integráns része lesz.

Kertész N. László: Jdeológiai műhely”

480