Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Határ Győző: Umbrae Sumus
Bölcselet-eltérítés A bölcselet-eltérítés a gondolkozás természetadta .betegsége” - melyet ép és egészséges állapota elengedhetetlen feltételének vél és annak tekint egyfajta meghasonlás gondolkozásunk valós és lehetséges kiindulá- sai/premisszái közt; oly természetadta szkizofrénia, melynek orvoslata sehol, és kezünkkel-lábunkkal a nemiség gúzsába kötözve, nincs más választásunk, mint a belenyugvás. Már a Senex Fornicator életszakaszába való belépés is hasonlíthatatlan megvilágosodást hozott; de akkor még nem tudhattuk, mi vár ránk az életszakasz végén immáron lakoljuk/szenvedjük s tudva-tudjuk, mihelyt odaérünk. A Senex Fornicator életszakaszának végén ennek a látomása is ránkszakad. Oly ütést kapunk tódé, amely agygerendánkat sújtja, életidegünket éri. Ebben a legvégső', ránkszakadó látomásban hápogva tapasztaljuk, hogy az emberi intellektus, teljes paraméterében a nemiség hatalmában egyfajta repüló'géprablás áldozata aretéjét, megbízatását, mirevalóságát, értelmezését, értékrendjét - herme- neutikáját, axiológiáját - útjának tervét-menetrendjét és irányát: egész repülését elrabolja a szexus ezen keresztül éli idegéletét, annak minden metszékében, a vegetatívautonóm funkcióktól a legmagasabb „Numinózus” beérzüléséig, az érzőmozgató funkcióktól a reflexintegrál legfelsőbb kombinatív kapcsolásáig. Ezen keresztül érez, tervei, lát, tapasztal az ősztruszok szakadatlan ostroma alulról, az ősingerképzés felől az ideg- rendszeren már eleve félrefacsaija, tönkre torzítja, meghamisítja a gondolkozás belső képernyőjét. Minden gondolatkép, minden gondolati-idegi képlet a legfelsőbb reflexintegrálon, még az ún. legmagasabb/legihletettebb/legma- gasztosabb az eszmélkedés felsőfokán is csupán a jószág gondolkozása — a jószágé a nemiség hatalmában, ahol vagyunk és ami vagyunk; és még vélhetőleg ,Ártatlan”, áratag endofázisunk is a szexus kísérőzenéje. Amikor a Senex Fornicator a maga életszakaszát elhagyja és az aggkor küszöbére ér, hormonforgalmának lecsökkenésével-áthangolásával az ösztönélet mindeneket meghamisító fátyola elrongyolódik és alázuhan ugyan, és ha olykor töredékesen be- és visszaleng is, az is, végezetre szertefoszlik, áttűnés- sel a semmibe. És már látunk ugyanakkor, hogy optikánk elgyöngül, kótyagosan a semmibe bámulunk és ki tudja, tán hályogműtétnek nézünk elébe - ugyanakkor belső látásunk, intellektusunk optikája feltisztul látunk - vesztünkre, és oly tisztán, a igazándiság, az autenticitás oly sivár-lepusztult felsőfokán, ahogy eddig még soha csakhogy ez a mi új, „igazándi”, autentikus látomásunk a világról, a gigahordában élő milliókat nem érdekli, nem érinti, kapcsolódni hozzá/ráérezni nem tud a nemiség garázda bandája ül a pilótafülkében, s ezen az elrabolt repülőgépen szállva-szállongnak, hányódnak-utaznak a rájukparancsolt irányban halántékukra odaszorítva érezhetnék a nemiség „hideg” fegyvercsövét, ha valamit is, a zsigereikben zsongító nemiségen kívül érezhetnének. Am így, in448
