Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Serdián Miklós György: Newman
Musztafa egyedül maradt és eszébe jutott a „mekdo”, hogy éhes. De nem volt kedve a hadtáp menühöz, amit dögdrágán mértek mindenhol ugyanannyi idő alatt, és látótávolságban akármerre nézett. Közben a RÁKÓCZI FORRÁS- CSOPORT virtuális óriásképe zubogott a szemközti házfalon, meg az összes gőzfürdőbe lebzselő befekvőember, akik kiválasztották magukat egy zsigeri herepolírozásra: életfogytiglani biznicük volt - „egy házibank”: azonos néven.- Nincs új a nap alatt. Lá dzsudud tahta as-samsz - gondolta Musztafa. Amikor a ,pégyes metrón” utazott egy üvegszemű arc ült vele szemben, pontosan olyan sárgán, ahogy azt a jövőkép előírta.- Wiesbaden, Glasaugenfabrik - suttogta Musztafa és mélyet lélegzett a kerozinos gőzben, mert repült. Körülötte mindenki a New York Times-1 olvasta, mintha a Pravda lett volna. Ó meg nem vette elő az As-sarq al-Awszat-ot: minek? Unalomból a vörös fekélyeket kezdte el levakarni a fejbőréről. Egy egyenfeketébe öltözött fickó leste — mei’t az volt a dolga: tenni a gyűlölet ellen, ha megérte anyagilag is. Ez kiült az arcára. Más is kiült, de ez most nem volt lényeges. Musztafa észrevette, hogy nézik. De már megszokta. Abuná - a fekete haverja -, aki büfésként gályázott Franzstadt és a Kis- Lipótnak nevezett elcsatolt városrész között, időben kitanította.- Le kell szarni őket - határozta meg az irányvonalat. Singer úrra, Kozsimára, PB-re a büdösszájú fogatlan benzinkutasra meg az összes kifutóra gondolt, meg az állítólag szagtalan pénzükre. Most nem sejpített, azt a műsorra tartogatta - „pékszüteményő fránszija pékszegg, büdapeszt”, szajkózta a fellépésein, és a kiónozottak ették a meséjét. Vették tőle a NEWMAN-t elég rendesen, darabját ötszázért: a levajazott francia energiapirulát, amit a háromdimenzionális csomagolásban biáós benyomását keltette. A NEWMAN nyerő volt a pályán. Már gyártottak NEWMAN óvszert és NEWMAN műfaszt. Aztán „képzelt gyereket” és mindent, ami a fehér ember agyában megfordult. Musztafa egy eredeti NEWMAN trikót szeretett volna magának - más gondja nem volt egyelőre. A legkedvesebb bevásárló központjában, az első emeleten húzódott meg az üzlet. Maga a tulajdonosnő épp a hatalmas vörös függöny mögül lépett elő és messziről látszott rajta, hogy frissen rúzsozta ki a száját. Az egyéb — üzleti szempontból — fontos testrésze takarásban volt. Egy jókora sváb atyafi követte, kezében egy alsógatyával. NEWMAN volt - világos.- Ezt fizetem - mondta gyengített pillantással a sváb atyafi. Olyan képet vágott, mint akit legyűrt egy angolszász vámpír. Negyvenéves forma lehetett. Az üzletasszony gördülékeny mélymasszírt adott a címkének a vonalkódleolvasóval, aztán végigsimította a selymes műanyagot. Eközben azt a bizonyos fukszos zsírnégert képzelte el magán, akit a világ legdrágább videoklipjében látott. A nevére nem emlékezhetett, mert mindegy 433
