Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A kék fuvola
ifjú emberpárnak, aki egész öntudatos életében egyik lyukból a másikba hányódott... ...O, kedves, kedves csúfondáros olvasó barátom! Bocsáss meg a kitéró'ért, de azt hiszem, hogy te most...- Ahá! - nevetsz most fel. — Világos, kisapám. Most ezzel a te állítólagos Viktor Parfentyevicseddel együtt elkezditek itt nekem nyomatni a gyilkos szatírát, hogy hogyan pukkant el a fenébe ez az egész művi boldogság, mint a szappanbuborék, és hogyan maradt utána sírás, veszekedés, lakásmegosztás, amiről néha a Komszomolszkaja Pravdának az élő lelkekkel folytatott komszomolmunka élettelenségét, lelketlenségét és formalizmusát ostorozó hasábjain olvashatunk. így van, mi?- Nem, nem így van - válaszolom erre.- Ahá! - gondolod. - Akkor még rosszabb. Még tényleg képes leszel elmesélni azt az ótvaros, avíttas sztorit, hogy behívják a pasast és a felesége panasza alapján megparancsolják, hogy ÁLLJON FEL neki. Ezt akarod elmesélni?- O, ha csak így állna a dolog, drága olvasó barátom! Akkor minden sokkal egyszerűbb lenne - sóhajtok fel, és szomorúan folytatom, mert most kezdődik a java... Mert tulajdonképpen mi történt? Mert tulajdonképpen az történt, hogy vígan beköltöztek káprázatos kis lakásukba és eleinte nagyon vígan éltek, miután elült fülükben az esküvő fanfárjának és eszcájgjának csörgése, és hozzászoktak új komfortfokozatú életnívójukhoz. És eleinte a nyüzsgésben és munkában az ártatlan csókokon, remegő érintéseken és gyengéd simogatásokon kívül eszükbe sem jutott az a bizonyos marhaság. Am egy gyönyörűséges másodpercben ütött a döntő pillanat, amikor helyére került az egész ajándék bútor, a tévé rámutatott a holnapi jó időre, és az éjszakára való tekintettel véget ért a műsor. Mása a fürdőszobában előkészítette magát az éjszakára: kibontotta súlyos copfját és befonta a haját, fölvette azt az egész lehelletfinom rózsaszín minden- séget. Úgyhogy, amikor kijött a fürdőszobából, úgy fellobbant, úgy beindult a Mitya, hogy Mása ijedten visszahőkölt. - Mi van veled, Mitya? - kérdezte.- Kedves - nyelt nagyot Mitya.- Gyere, aludjunk!...- Gyere!... Gyorsan!... Hanem aztán, amikor minden véget ért a sötétben, és Mitya elpilledve simogatta Mását és égő ajkával meg-megérintette selymes bőrét, Mása nyugtalanul mocorogni kezdett.- Mi van veled, Mása? - suttogta Mitya.- Rögtön!... Azzal kiküzdötte magát az ágyból, fólkapcsolta a konyhában a villanyt, és onnan szólt vissza bűntudatos hangon:- Elfelejtettem inget vasalni.- A francba vele, a francba az inggel! Gyere! — mondta rekedt, boldog hangon Mitya.- És holnap gyűröttben mennél?! Hogy néz az ki? 43
