Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Viola József: Nekem az alma nem kell (dráma)

jövőből? Micsoda hülyeségek tárháza a szűk emberi koponya! Ádám Hé! Ne bomolj, öregem! Lucifer Most már nekem van elegem belőled! Mit képzelsz? Kibeszélem a pájslim és lesán­títom a nyelvem, és te mégse eszel az almából. Elég volt! Én azt hittem, könnyebb dolgom lesz. Adám: Na, ne zsörtölődj, Lucifer, gyere, ülj vissza mellém. Nem csoda, ha savanyúak a gondo­lataim. Hisz ásatag a kedvem. Baljós dolgokat álmodtam éjjel. Öregem, ezeket egyedül te fejt­heted meg. Szavamra, én va­lami veszélyt szimatolok belő­lük rám háramlani! Lucifer Ugyan! Megint valami os­tobaság sül ki a dologból. Nem, én megyek... Adám Hát akkor ki megy? Nincs itt más, csak mi ketten. Lucifer Én megyek! Adám Azt mondtad, hogy nem te mész. Nem én megyek! Lucifer Bődületes elmés vagy. Igazi ádámi agybaj. De Shakes­peare az ilyesmiben felülmúl, ne félj! Ádám No, csak ülj le és ne beszélj itt nekem erről a nemtudom- kiről! Olyat hallasz tőlem, hogy leesik az állad. Lucifer Gyerünk, meséld már! Ádám Hát tudod, az éjjel azt álmod­tam, hogy amíg itt aludtam a fák alatt, az Isten kivette az egyik bordámat és matatott a lábam mellé varázsolt sárban. És mit dagasztott a sárból, mit gondolsz ? Lucifer Mindent én se tudhatok. Ádám Egy olyan testet, mint az enyém! Ekkor hirtelen feléb­redtem, mert nagyon sajgott az oldalam. Nos, mit szólsz? Mi ez? Lucifer Balszerencse. Ádám Balszerencse? Várj! A sajgást még ébren is éreztem. Megta­pogatom a sajgás helyét, hát ahol azelőtt csont domborodott a bőr alatt, ott betöppedt a hús. Tapintsd meg te is, nem ha- zudok! Lucifer Nahát! Ez csakugyan ér­dekes. Te, Ádám! Ádám Igen? Lucifer Én amondó vagyok, hogy a legjobb lenne megenni egy al­mát, hátha azáltal megtudnánk egyet-mást az álmodról. Ádám Gondolod, hogy így megfej­tenénk? Lucifer Mi az, hogy gondolom!... Ha! Hallgasd csak! Messziről elnyújtott üvöltözés kö­zeledik. Ádám Valaki ordítozik! Ilyet még nem hallottam a paradicsom­ban. Lucifer Az édenben, Ádám, az édenben! Ádám Nem mindegy? Lucifer Amit ott látsz, az a para­dicsom. Abban vagyunk mi? Ádám Hát miért nevezem akkor paradicsomnak a kertet? Lucifer Mert megfertőzött az elő­legezett utókor. Ádám Miféle utókor? Lucifer Az unokák! Akik tőled erednek majd. Ádám Azt mondod, unokák. Hogy eredhetnek tőlem unokák? Lucifer Egyél a tudás fájáról és megtudod! Ádám Akkor nem vagyok kíváncsi rá. Inkább nézd meg, ki az az ordítozó. Egész közel van már. Lucifer Még egy ilyen lustát!... Jé! A szarvamra, ez hihetetlen. (Sántikálva beront az Oroszlán, bömböl és összerogy.) Oroszlán Ó, Ádám, végem van! Jaj! 419

Next

/
Oldalképek
Tartalom