Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Viola József: Nekem az alma nem kell (dráma)
la alma. Sőt, számomra alma dolog az egész! Lucifer De Ádámkám, nem méltó hozzád, hogy így... Ádám: Ne vágj a szavamba kérlek! (A nyakán mutatja.) Idáig vagyok veled! Ha még egy szót szólsz, én beléd fojtom, bíz’ istókL. És mehetsz a pokol fészkes fenekére... Lucifer Egy úriember nem beszél bárdolatlanul. Te vagy az ősillendőség... Adám; Fogd be már azt a ronda pofádig Lucifer Adám kérlek, én ezt nem bírom tovább! Nekem angyalszobám volt. Te meg úgy viselkedsz, mint aki disznócsöcsön nőtt fel. Tudhatnád, hogy egy idő óta idegösszeroppanásom van és tériszonyom. Ádám: Talán téruszonyod, nem? Nekem sopánkodhatsz. Ha tudni akarod, utálom a társaságodat. U-tá-lom! Lucifer Meggondolatlan vagy, Ádám, és igaztalan! Ha érzékenyebb lennék meg is sértődnék. Ám jól tudod, hogy én csak gúnyból szoktam megsértődni, és ezért nem sértődöm meg. Megérthetnéd a kényes helyzetem, noha téged nem rúgtak ki az égből! Mérsékeld magad, Ádám, légy szíves. Elvégre nem vagy gyerek, rád nagyszerű hivatás vár. O, ha tudnád, amit én tudok... Ádám: Felőlem tudhatsz akármit. Lucifer Micsoda közöny! Ember, akit nem érdekel a jövője. Szegény csillagjósok! Ha tudnád, hogy mennyit emlegetnek majd az utódaid! Sokat fogsz csuklani emiatt a pokol tornácán. Ádám; Jaj, Lucifer, csak ne volnál ennyire unalmas! Egyszer felerőszakolnál az almafára, hogy agyonegyem magam almákkal, máskor - lagymatag szél - titokzatos jövőről susogsz nekem. Milyen gyerek vagy! Lucifer Te pedig szemtelen vagy, Ádám! Eljő az idő, amikor hívni fogsz engem. Térden csúszva... Legalábbis az utódaid közül egyesek. Ádám; Na tessék, előbújt a jós! Nézd, öregem, arra, hogy az utódaim, akikről azt se tudod, mi fán teremnek, hozzád fohászkodnak, sokáig várhatsz. Tudod te, mi az, elhasalni itt a pázsiton, ezen a harmattól síkos mélyzöld selyemlepedőn? Lucifer Én tudok számodra élvezetesebb elhasalásról! Ádám; Ennél?! Nem tudom elképzelni. Neked fogalmad sincs, hogy milyen jó ez a henyélés; csak heverészni és érezni a nap arany kezét az arcomon, a vállamon, beszívni ezeket az illatokat, amiket a virágok és a káposzták lehelnek. Tudod-e, hogy milyen részegítő, ha megtöltöm a tüdőm ezekkel a ta- pinthatatlan valamivel? Ez olyan érzés, mintha az Istent tölteném magamba. Lucifer Pedig nem is vagy taoista. Ádám; Vagy fürödni ott a karcsú patakban, a völgy ölén pálmák között... Vagy este elaludni, és álomban is élvezni ezt az üdvözítő csöndet... Lucifer Mi az? Miért hallgattál el? Ádám; Ne törődj vele! Lucifer De igenis törődöm. Téged bánt valami! Nézd Ádám, tudod, hogy rám mindenben számíthatsz. Sőt, egyenesen megtiszteltetésnek veszem, ha bízol bennem és hozzám fordulsz segítségért. Hát kérlek, tisztelj 416
