Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A kék fuvola

elinni az eszét a rohadék, a fogtechnikus, a Szerjozsa Malorubko, pedig a szakma micsoda ígérete volt. Na de a vodka, a lányokkal párosulva, bárkit diszkvalifikál, lehet az a legprímább Ígéret.

Na, szóval. Csak annyit mondok, hogy amikor lement városunk nászba borult házasságkötő termében az illusztrált munkáspár házasságkötése, még senki se tudta, mi lesz a vége, mit forog ki a szívük érzelemvilága. Sőt, sokan azt hitték, hogy minden klappolni fog, hogy beválik, az eszébe se jutott volna senkinek, hogy Mityka a végén Lenin- grádba megy, fogadalmat tesz, és a többi.

Mert mindkettő, a Mitya Pirszikov, meg a Mása Hareglazova is minden relációban príma kis pár volt egy komszomollagzihoz. Nemcsak a magas termet, a pirorospozsga és a szépség stimmelt náluk, de a magas termelési mutatók is megvoltak, és a részvétel a vállalat társadalmi munkájában.

Mitya, a fóldink már ipari tanuló korában is nagy differenciát mutatott az összes többi iparitanuló bagázsállathoz képest a relatíve jó leikével és a szorgalmával. Amit nevezett iparitanuló iskola nevelési felelős helyettese levélben tudatott is a megboldogult anyjával. Példának okáért sosem vállalt szerepet a kerítésléces bunyókban a helyi simlisekkel, mert a simliseknek rossz ellenvéleménye volt a felnövekvő munkás- osztály folyóparti bokrokban zajló vedeléséről, csöcsörészéséről, és egyéb szép kis dolgairól. Nekijük, a simliseknek, a feleségivei, leánygyermekivel, és egyszerűen csak a rihonyákkal zajlóról. Mindenki részt vett benne, de ő nem, mert se a csöcsörészésben nem vett részt, se a vedelés- ben, se az egyéb szép kis dolgokban. Esténként a hús geijedelme helyett a képzőművész körben festegetett, vagy pedig Paton professzor hegesztési munkásságát tanulmányozta a könyvtárban.

Találkozni is a könyvtárban találkozott egy életre a Mitya Pirszikov és Mása Hareglazova, aki szintén Dumas Margot királynő című kötetregényét művelődő lány volt. Hamvas copfjával és a tizenöt évével finoman lapozott a tízórai zárásig. Minek utána hazament a Kollégium, női bejárat alatti otthonába. És a tipp-topp ágyikójában szunyáit, ahol galambok csókolóznak a falon, és a színészportrék. Szunyáit szépen, és egyáltalán nem gerjesztette be barátnői geijedelme, amikor pedig nyílt sisakkal megkérdezték tőle, hogy „Na és te?”, akkor egyenesen és zavar- bajövetel nélkül elmosolyodott és azt mondta, hogy: „Én semmi. Én ilyen hülyeségekkel nem foglalkozok!” Azon kívül még a furcsa nevét szégyellte.

Nem mintha a Mitya neve olyan nagy szám lett volna. Jó sokáig meg se merte mondani, ahogy megismerkedtek, amikor meg rászánta magát, Mása azt adja be neki, hogy: „Már régóta tudom, és nekem tetszik.”

De most hazakísérte Mityka. Hazakísérte, és a mellettük elmenőkre lesve sokáig álltak a NŐI BEJÁRAT-nál. Ott állt az éjszakai hópelyhek- kel ellepve Mása és az előzékeny Mitya. Álldogáltak, aztán elválasztotta őket a bejáratuk. Mert úgy volt berendezve, hogy Isten ments, még véletlenül se legyenek együtt a KÜLÖNNEMŰEK. Ezért volt „férfi bejárat” és „női bejárat”. Éjfélkor bezárták a bejáratokat. Úgyhogy mász41