Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Varga Virág: Októberi változat; Lehetőség; Táj (versek)
mert szűk neki e faltól falig lét, szobájából nézve csupán egy ázott tűzfal az egész Magyarország. Dói az eső, tócsákra rajzol évgyűrűket a szél, boltba csoszog az öreg nő, hol kenyeret vesz, az eladón elégtételt, boldogsága: bezárt faláda-sötétből a szomszéd fiatalasszony többé nem szájai rá, átnedvesedett prices neki a jelenkor, s megállt óra számlapján szociális mutató. De mindent meglehet unni, s végül nem lesz belőle más csak fog-szűrte szó, zaccot a kávéfőző, úgy szűrőm, napfényhiányom van bizonyára. Csak a tegnapi rum perzseli szemem, koponyámban sztroboszkóp-nap forog, hattyúláb-fekete az este, átázott kabátom levedlem. Nem is esőben menetelő Rimbaud vagyok, mediterrán futógyík, álmomban sárga fövenyen napfürdök, homok csordul ki a számon, s kifekszik mellém a tenger, a kék hullámpapír. Két napja írom ezt a verset, két napja bugyborog a csatornák szájából a virtuális szennylé, téblábolok esőverte Rimbaud, esőverte futógyík csuromvizes mondataim között, fonnyadt almává rohadt arcom, s házam, hazám faláról zuhog a penészes vakolat. Beszélnék neked még másról is, barátom. Tegnap, nem tudom már magam sem, a vers-téridőben vagy a Körúton, úgy éjfél körül bolyongtam, a világítótestek 405
