Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Figyfiricshez
lemaradást eldolgozva teljesítse. Önostorozása, önmagával folytatott harca egyszerre idézi a modern, mai világot jellemző rekordmániát (és a vele szemben támadó ellenérzéseket); megjelenik a szovjet lélek, aki folyton lemaradásban van az akár külső körülmények, akár „önkéntes felajánlásai” diktálta célkitűzésekhez képest, és persze felsejlik az olvasónak az orosz irodalom egyik legrokonszenvesebb alakja, a drága jó Oblomov. A fordító, Holka László munkája kapcsán említésre kívánkozik, hogy a fordításról kétfajta elképzelés létezik, két „iskola” van. Az egyik képviselői az adott mű szellemének, hangulatának „áthozását”, újraélesztését tartják legfontosabbnak - az ő munkáik gyakran „nem pontosak”; a másik iskola hívei arra törekszenek, hogy a kulturális, nyelvi, etimológiai vonatkozások, a hangzást, a reáliákat érintő utalások, motívumok megjelenjenek, mégpedig az eredetiben meglévő arányok szerint a magyar szövegben. Az ilyen fordítások gyakran élettelen - illetve, ha sok magyarban nem is létező vonatkozás, utalás szerepel bennük -, olvashatatlan szöveget eredményeznek. Holka László az első módszer híve; munkamódszere már a könyv címének fordításakor is megmutatkozik. A mű pontos, eredeti címe: A hazafi lelke, avagy Különféle poszlanyijék Ferficskinhez. A poszlanyije szó egyszerre jelent küldeményt, egyházi levelet, vagy politikai üzenetet, filippikát, és az orosz olvasónak a poszlanyije szó olvastán, hallatán írások sora ugrik be, kezdve - mint legdrámaibbakkal - Rettegett Iván és Andrej Kurbszkij herceg egymásnak írt poszlányijéivel. A magyar „levél” áll hozzá legközelebb, de nem közvetíti az eredeti szó minden jelentését. Holka László a ,közlelemények” szót kitalálva meg sem kísérli, hogy visszaadja a „poszlanyije” visszaadhatatlanul összetett jelentését, viszont a ,közlelemények” nagyon passzol Popov szellemiségéhez. Az eredeti címben szereplő Ferficskin név megegyezik Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című írása hősének a nevével, és talán helyteleníthetnénk, hogy Holka elsikkasztotta ezt az utalást. Azonban nagyon kevés magyar olvasó van, akinek ez a név jelent valamit, viszont a Fityfirics (talán még szebb lenne úgy, hogy: Fityfirits) a hangzásával, hangulatában nagyon jól illik Popov jelen és egyéb műveiben megjelenő sok-sok tucatnyi fiktív szereplő nevének sorába. A kötethez Szőke Katalin, a neves irodalomtörténész, russzista írt rendkívül informatív, elegánsan fogalmazó utószót, amelyben Popov stílusának, írói attitűdjének irodalomtörténeti, kulturális beágyazottságát és Popovnak az orosz irodalom folyamatában és a kortársi irodalomban betöltött szerepét vizsgálja. Jól hatnak az igényes kivitelű kötetben Vjacseszlav Sziszojevnek az eredeti orosz kiadáshoz készült rajzai. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000 Bratka László fordítása 39
