Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Makk Hajnalka: ...képzeld el, hogy az a nő Londonban kirakta a versemet...
ír évente egy könyvet és azt kiadja, mennyire fontos, hogy valaki mozogjon, „ott legyen”? Vagy igen vagy nem, attól függ. Van, aki nem megy sehova, hanem ő a titokzatos visszahúzódó. Ez is egy stratégia. Lehet, hogy egyszerűen nem képes emberek közé menni, utálja, ezt simán el tudom képzelni. Más esetben meg nettó manír és hazugság az egész. Van, aki úgy érzi, neki muszáj ott lennie mindenhol, mert lemarad. Én el szoktam menni egy csomó helyre, mert érdekel vagy szórakoztat. Ha olykor utálatos is. De hát, folyik az élet, barátok, nők, tulajdonképpen jobban érdekel, mint amennyire utálom. Néha tényleg rémes, néha meg kedves, és mindig találok olyan embereket, akikkel jó együtt lenni. Nem mondom, hogy soha nem mentem el olyan helyre, ahova egyébként nem volt kedvem elmenni. Néha úgynevezett „el kellett menni” van, vagy legalábbis azt hiszed, és aztán elválik, hogy igen vagy nem. Ez is a játékhoz tartozik. A személyes irodalmi ambícióid mennyire változtak meg, mióta elkezd- ted? Mondjuk Párizs óta'? Semennyire. Mondjuk így, explicitté vált, hogy engem a szövegek írása érdekel a legjobban. Ezekben a szövegekben magamat felfedezni. Én-kutatás, ezért csinálom, és - mint minden rendes szemérmes exhibicionista - nyilvánosságra is hozom. Biztos tetszelgek benne. Abennem meglévő nárcizmust azért nem sajátítanám ki, ennyi mindannyiunkban van. Irtó kicsik a különbségek az emberek között. Nyilván frusztráltság kérdése, hogy az intro- vertáltságod és extrovertáltságod hogyan kezeled. Van olyan dolog, amit kitűztél magad elé, amit el akarsz érni és amire azt mondod, „na ez a pályám csúcsa”? Nincs. A jelenlegi helyzettel meg vagy elégedve? Ennél jobb nem is kell? Ennél, azt hiszem nem kell jobb. Egykor a mostani helyzetem töredékével is meg lettem volna elégedve. Biztos lesz ennél sokkal rosszabb is, erre, amennyire csak lehet föl vagyok készülve. Nem tartom tragikusnak, tudom, mint a Pater Noster, hol fönt, hol satöbbi, és ez még a legjobb eset. így működik. Schubertét egész életében vérbe frusztrálták, ma abszolút a top, szegény. Ennek az ellenkezője is működik. Készülök - de nem várok - arra, hogy egyszer majd megunják a képem. De csinálom, amit akarok és tudok, és ezzel el van intézve. Vágyad, álmod, ilyesmi? Mondjuk kapok-e Nobel-díjat? Egyrészt nem kapok. Másrészt meg akkor mi van? Nincs semmi. Ha megkapod a Nobel-díjat, akkor arra kell hajtsál, hogy másodszor is megkapjad? Kihez hasonlítod magad? Van ilyen? Bruce Willishez. Mint író...? Miért, Bruce Willis az rendben van, nem? Amikor lebruszviliszeznek, azzal a Bruce Willisszel meg vagyok elégedve. 378
