Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?
amelyek egy olvasat, vagy olvasatok feltétel nélküli, automatikus elfogadása ellen szólnak. Saját értelmezésem - amely sokat köszönhet Kappanyos András felvetésének - eredményét abban látom, hogy nem ragaszkodik egy nemzeti sorsforduló megdicsó'ülésének eszményéhez, amire sem textológiai, sem poétikai bizonyíték nincs, s ezzel utat nyitna a költemény poétikai elemzésének. JEGYZETEK 1 Válogatta és a jegyzeteket írta: Lukácsy Sándor, Vörösmarty Mihály költeményei, Bp., Unikornis Kiadó, 1994. 253. 2 Paul Ricouer: Pillantás az írásaktusra, Helikon, 1989. 3-4. 473. 3 Spira György: Vörösmarty Görgey-ellenes verséről, Itk., 1981. 5-6. 661. 4 Hacsak nem a genetikus kritika híve, amely a szövegváltozatokat egyenrangúsítaná. 5 Paul de Man: Az önéletrajz mint arcrongálás, Pompeji, 1997. 2-3. 94. 6 Gadamer szerint a nem-irodalmi levél közvetlenül utal vissza az író és címzett viszonyra, míg az irodalmiak „szövegek”, amelyek önállósodnak a beszédhelyzettől. Gadamer tulajdonképpen a szerző szándékát kutatja, amikor Rilkére hivatkozik példaként, aki jelentős időt szentelt leveleinek megírására (Hang és nyelv, A szép aktualitása, 174.), másrészt, hogy mit olvasunk irodalomként, eldöntheti a befogadó, de elsősorban a hagyomány dönti el. 7 Kappanyos András: Közelítések az Előszóhoz, Itk., 1990. 4. 549. 8 Waldapfel József: Vörösmarty, Petőfi és a szabadságharc, Magyar századok. Irodalmi műveltségünk történetéhez (Horváth János - emlékkönyv), Bp., Egyetemi Nyomda, 1948. 222. 9 Szegedy-Maszák Mihály: A kozmikus tragédia romantikus látomása (Az Előszó helye Vörösmarty költészetében) Világkép és stílus. Történeti-poétikai tanulmányok, Bp., Magvető, 1980. 202. 10 Irodalom a gimnázium II. osztálya számára, Bp., Tankönyvkiadó, é.n. (Szegedy-Maszák Mihály-Veres András-Bojtár Endre-Horváth Iván-Szörényi László-Zemplényi Ferenc) 266. 11 Bár a kritikai kiadás alkotói preferálták a Waldapfel-olvasatot, a szövegeket kronologikus sorrendben közük, a jegyzetben felsorolva a legismertebb „Efó'szó-elméleteket”. Tehát úgy döntöttek, hogy nyitva hagyják a kérdést. Vörösmarty Mihály összes művei 3., Kisebb költemények III. (1840-1855), szerkeszti Horváth Károly és Tóth Dezső, Akadémiai Kiadó, 1962. 557-559. 12 Waldapfel, i.m. 222. 13 A Három rege utóéletéről a kritikai kiadásban: Vörösmarty Mihály összes művei 3., i.m. 419-420. 14 Gyulai Pál összes jegyzete. Vörösmarty Minden Munkái, Második kötet, Pest, kiadja Ráth Mór, 1864. 303. 15 Gyulai, i.m. 303 16 Gyulai Pál jegyzete. Vörösmarty Összes Munkái, Nyolcadik kötet, Bp., Méhner Vilmos kiadása, 1885. 380. 17 Kálmán C. György: A kis népek kánonjainak vizsgálata, Helikon, 1998. 3. 257. 18 Friedrich Nietzsche: A nem-morálisan felfogott igazságról és hazugságról, Atheneaum, 1992. I. 3. 7. 19 Vörösmarty összes művei, i.m. 558. 20 Fehér Géza: Vórösmartyhoz írott ismeretlen köszönő levél (Az Előszó és a Három rege), Itk., 1969.4. 484-486. 21 Vörösmarty Minden Munkái, i.m. 303.: „Az ajánlás kezdőbetűi Batthyány Emma grófnőt jelentik, gr. Batthyány Lajos nagyobbik leányát.) 22 Fehér, i.m. 485. 23 Szegedy-Maszák, i.m. 214. 24 A tanulmányszerző jegyzete: (a Három rege tehát 1851-ben jelent meg, az Előszó datálása Gyulai szerint 1850-re esik) Ha a kész nyomdakész korrelációt el is fogadjuk, miért lenne kizárt, hogy már korábban megjelent művéhez írta volna. Ez a narratíva a Waldapfel-olvasat irányába mutat. 25 Bóka László: Krúdy és Vörösmarty, Válogatott tanulmányok, Bp., 1966. 978. 26 Gyulai jegyzetei az Előszóról: Vörösmarty Minden Munkái, i.m. 313.; ugyanaz: Vörösmarty Összes Munkái, i.m. 459., az Örök zsidóról Vörösmarty Összes Munkái, i.m. 380. 190
