Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele

lehet készíteni! Egyébként meddig szándékozik maradni? Csak azért kérdezem, hogy lesz-e ideje megismerni az elefánthús előnyeit. Nevettek.- Néha hetekbe telik, mire elefántnyomra bukkannak a vadászaink. Korábban az volt a gond, hogy túl sokan vannak, és tönkreteszik a növényzetet. Persze, ahogy pusztultak a fák, terjedt a terméketlen terület. Hullott a többi állat is, így a kormány engedélyt adott a levadászásukra. Na, hát azóta hetekbe telik, míg elefántnyomra bukkannak a vadászaink.- Nézd, Outa - váltott át tegezésre, miután ellazult a bortól és a melegtől -, ha rajtam múlna, akár reggel is indulhatnék. Valami betegség azonban elvitte a teherhordó állataimat... és egyébként is, úgy láttam, nem bánják az érkezésemet. Outa elgondolkozva piszkálta a parazsat egy bot végével.- Elég rég volt, hogy esett itt. A megérkezése előtti éjjelen a falu véne álmot látott. Azt jövendölték neki az istenek, hogy eljön közülük egy, és esőt hoz magával. Az idegen elmosolyodott.- Érdekes.- De még érdekesebb, hogy tényleg esett. Magának szerencséje van. Ugye nem fog visszaélni vele? - közben lekanyarintott magának egy darab combot.- Mire gondolsz? Beszélgetőtársa beleharapott a vadhúsba:- A törzsfőnök meg van róla győződve, hogy maga az, akiről az öreg álmo­dott. Jó dolga lesz itt, ha marad. Azonban eléggé tisztességtelen eljárás lenne. Megsült, kóstolja meg! Jó ideje ettek már, amikor magán érezte a néger tekintetét.- Folytasd! Outa bólintott.- Évekkel ezelőtt megjelent itt valaki és azt állította, hogy ő Albert Schweitzer. Gyógyszereket osztogatott, és rendelkezett a betegek felett. A falu örült, hogy a nagy doktor felénk is ellátogatott, és lám, gyógyít. Két nap múlva meghalt egy négyesztendős gyerek. Nem tudni, hogy a félrekezelés miatt, vagy egyébként is menthetetlen volt-e. Az állítólagos doktor összetört, és bevallotta, hogy már régóta járja Afrikát, és a hiszékeny törzseknél sorra jó dolga volt. Hallgattak. A falu határában alacsony domb emelkedett, arra felé nézett. Pontosan felette feszült a Dél keresztje, nem mindennapi látványt nyújtva, talán egész Afrikában Oguagé felett fénylett a legszebben. Egykedvűen kor­tyolgatta a bort, és tudta, hogy a néger itt befejezte, amit mondani akart, és hálás lenne, ha azt mondaná: holnap reggel, vagy még inkább éjszaka összepakol, és útnak indul. Menne, ahogy jött, álmukban. Talán sajnálná egy kicsit a fiatal néger, de nagyon megkönnyebbülne. Nem szólt egy szót sem. Outa végül megelégelte a dolgot, felszökkent, és indulni készült. Csak egy dolog volt, amit még tudni szeretett volna.- Meg sem lepődött, amikor délután megszólítottam. Előfordulhatott volna, hogy csak törzsi nyelven tudok próbálkozni.- Előző nap már találkoztam a varázslóval, jól elbeszélgettünk.- Én tanítottam németül. Meg is bántam már, de hagyjuk. Alles in Ord­nung. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom