Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Géczi János: A rózsa mint jel
titokból — Jézus vagy Mária életének örvendetes, fájdalmas vagy dicsó'séges eseményeiből - is rendelt, amelyeken meditálni szokás. A Rózsafüzér-test- vérületek oltárain ábrázolt Máriát rendszerint rózsák vették körül. Mária hét fájdalmát és — a XV. századdal kezdődően - hét örömét piros és fehér rózsákkal is jelképezték; utóbb a fájdalomra utaló sárga rózsák is fóltünedeztek. EGY RÓZSA ÉS MILTON (Una rósa y Milton) A minden rózsa-generációk közül, mik az idő mélyébe vesztek, hadd mentsek meg a feledéstől egyet, egy nyomtalant és jeltelent a sok volt dolog közt. A sors engem szemelt ki arra, hogy elsőnek megnevezzem e halk virágot, e végső-egyetlen rózsát, mit Milton az arcához emelt, bár nem látott. O, te, egy régi kertben nyíló bíbor, fehér vagy sárga rózsa, varázsold múltadat sosem-múlóra, hogy fóltündökölhess ebben a versben, arany-, vér- vagy ivorszínben lobogva, mint a kezében, láthatatlan rózsa. Somlyó György fordítása Egyidejűleg megidéződött a rózsák lehetséges színei és azok iszlám és/ vagy keresztény jelképi tartalmai. A színük valójában nem látható — a virágot arcához emelő vak Milton számára semmiképpen sem. Borges önmagát is szereplővé tette (vállalta, hogy az írás az ő verse): az a dicsőség jutott osztályrészéül, hogy lássa, miként emelte fel a kiválasztott, egyetlen rózsát magának - valahonnan a múltból, át a jelenbe, hogy a továbbiakban az öröklétet jelentse -, s tapasztalatokhoz miként jutott Milton a virágról (a virág által képviseltről). A láthatatlan rózsa tehát az ellenpontja a lehetséges színek bármelyikének pompáját magán hordó rózsának - s a rózsa lényegének, teljességének megismerése a rózsa egyetlen tulajdonságának, a színének kiemelésével, s az azzal azonosított nevének kimondásával került szembe. Ugyan, melyik ígérhette a „sosem-múló” időt? Borges a miltoni tapasztalásra szavazott. Számára az vált megismerhetővé, amiképpen a költőelőd a rózsa teljességét felfogta - s éppen ez a múltat visszaadó, a jelent a fontossága által hangsúlyozó gesztus szolgálta Borgesnek, hogy megláthassa, s a versében „arany-, vér- vagy ivorszínben” loboghasson a rózsa. Borges Miltont - aki már szeme világát el veszi tetten írta a bibliai témát barokk elképzelés szerint földolgozó Paradise lost (1667) című munkáját — e vers kezdetén az elveszett paradicsom szószólójaként mutatta. Olyan valakiként azonban, aki a megpillanthatatlan rózsa segítségével rátalált a maga 1038
