Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Vasadi Péter: Forrás; Mi jót mondhatnék (versek)

VASADI PÉTER

F orrás

Ha már föltárt a kertben, s épp ott, ahol a szétkorhadt szilvafa teteme s fűrészelt deszkák darabjai kupacban összehányva bámulnák az esőtói, ablakodon a függönyt akár össze is húzhatod.

Mi jöhet még, ha földsötétben ezüstvíz bugyborog, maga határoz iránya felől s megindul hozzád fölfelé?

A fű s a csillagzó gazok átnedvesednek.

Tócsa keletkezik. Közepén bukdácsol erecske s csillogva női. Az epres bádogbögrédért szaladj. Ne talpas pohárért mintha pezsgőt remélnél. Konyakot. Sört.

Ez mind üvegbe’ van. Maradjon ott.

Hozzá szeszfőzde kell. Titkos recept.

A vízhez kozmosz. Kihűlő tűz, pára, idő

parázslás, jéghideg. S újra-tűz. Hegyomlás.

A tengerben fuldokló moraj, ahogy egymásra csúsznak a kéreg fenekedő óriásmezői országnyi részeket szakítva le, páncélos szélükkel rontva s gázolva alapjukat; törvény öli a megszokást. Mi egyszer robbant, szűkül, tágul, s robbani fog.

A bögrét hamar. A víznek tartsd oda.