Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Pusztay János: A dalosünnep (Baltikumi napló III.)

fiatal kultuszminiszter asszony, Signe Kivi mondott rövid, patetikus hang­vételű beszédet. A beszéd alatt az akkor már jó húszezres egyesített kar züm­mögő kórusként intonálta a dallamot, hátborzongatóan csodálatos aláfestést adva a beszédnek. A beszéd elhangzása után a közreműködő karmesterek tölgyfalevélből font koszorút kaptak. Ünnepel a kórus is. A karmestereket vas­taps, ováció köszönti. Az Ernesaks-mű karmestere már a koszorúval a nya­kában vezényelt. A zárómű utolsó hangjára kialszik a láng. A nézők nagy része népviseletben van. Ma már - főként városon - nem hordják, de olyan jeles napokon, mint a dalosünnep, szinte kötelezően és büszkén viselik. A szervezettség kitűnő. A kétszázezres nézősereg néhány perc alatt el tudja hagyni a Dal terét. Nincs tülekedés, derű hatja át az embereket. A dombtetőn sorjáznak az autóbuszok. A réten kialakított parkolókban tízezer­nél több személygépkocsi. Mégis, egymást segítve, percek alatt a belvárosba vezető úton van mindenki... 882

Next

/
Oldalképek
Tartalom