Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Pusztay János: A dalosünnep (Baltikumi napló III.)

teljességgel hiányoznak az alakok és a növényornamentika. A templombelső legérdekesebb részei a falfestészetnek főként a kórusban megőrzött töredékei, amelyek a XIII. század végére datálhatok. A reformációt követő időszakban eltakart (lefestett) freskókat csak 1913-ban fedezték fel. A dolomitból készült oltárasztal a templom keletkezési idejéből származik. A szószék reneszánsz stílusban készült 1627-ben. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett templom 1958-ban új tetőt kapott, de még három évtizedig használaton kívül állt; a hitközség csak 1989-ben vette újra birtokba. A svéd egyház támogatásával 1993-ban teljesen rendbehozták, s 1994 májusában újra felszentelték.

A templom megszemlélése után irány a komp. Nehéz szívvel mondtam búcsút Saaremaa-nak, ahol az a ritka érzés fogott el, hogy ember és természet szinte háborítatlan harmóniája ideális feltételeket teremt az elmélyült alkotó tevékenységhez.

Kora este megérkeztem Tallinnba. Egy kis felfrissülés után barátaimmal azonnal bementünk a már két éve nem látott óvárosba.

Nyüzsgő élet az ódon utcákon. Az óvárosnak szinte minden második házában valamiféle vendéglátó hely, étterem, söröző, pub, kerthelyiség, kávézó található, mindegyik meglehetősen tele, s mindegyiknek megvan a maga törzsközönsége. így pl. a Klostri aed (Kolostorkert) sörözőt előszeretettel látogatják a magyarbarátok. Néhány nappal Tallinnba érkezésem előtt nagy sikerrel játszott ott a szlovákiai Ghimes együttes. Persze mi is a Klostri aedba mentünk.

A tallinni óváros valóságos építészeti, művészettörténeti ékszerdoboz. A nagy ütemben restaurált épületek beszédes tanúi a 780 éves város miiltjának. A dán alapítású város (ahogy már említettem, neve a Taani linn ’dán város’ összetételből származik) az 1240-es években - más észt városokkal, pl. Pärnuval, Viljandival, Tartuval együtt - a Hansa Szövetség tagja lett. A kezdettől erős észak-német kapcsolatokat jelzi, hogy 1248-ban Tallinn elnyerte a lübecki városi jogot. Egyébként a dán király 1346-ban 400-500 kg ezüstért eladta Eszak-Esztországot a Német Lovagrendnek. Művészettörténeti kuriózum, hogy Lübeckben és Tallinnban ugyanaz a mester, Berndt Nolte festette meg a Haláltánc c. képet, a tallinni változat maradt fenn, a lübecki megsemmisült, csupán fotón látható. Mint ahogy Lübeckhez kapcsolódik az első, észt nyelvű szöveget tartalmazó könyv kinyomtatása is. A könyv protestáns szövegeket tartalmazott észt, lív és lett nyelven, de megjelenése után elkobozták és megsemmisítették - mindössze a kiadás, az elkobzás és a megsemmisítés ténye maradt fenn róla.

Az észak-német városok belvárosát idéző Városház tér magyar szempontból sem érdektelen. Ott található Tallinn első patikája, amelyben a magyar nemesi származású Johann Burchart Bélaváry de Sykava 1580-tól dolgozik, s hamarosan vezetője is lesz. Utódai az utolsó fiúági örökös, X. Burchart János 1891-ben bekövetkezett halála után a női utódok 1911-ig tartották családi kézben a patikát.

Közvetett magyar-észt kapcsolatok azonban már a XI-XII. században lehettek. Erről tanúskodnak a XI-XII. századi észtországi kincsleletek, amelyek legalább 18 magyarországi érempénzt tartalmaznak István, Péter (1038- 1041, 1044-1046), András (1046-1060), Salamon (1063-1074) és László (1077-1095) király idejéből.

873