Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Tornai József: A vers az igazi csalódás; Rezzenéstelen; Sziszüfosznak utópiásan; Sziszüfosznak, József Attilásan (versek)
TORNAI JÓZSEF A vers az igazi csalódás Utolsó hajszálaimból hajt ki a vers. Egész éjjel nó', mint a fa. Persze, ti nem csodálkoztok ezen, ma semmin se ámulnak el az emberek. Én még mindig megbámulom, ha sejtjeiből szót ereszt egy virág. És emlékezés nélkül újjászületnek a tízezerévek. Bunkós alakokat hurcolnak, combig ér a bozontjuk azoknak a nőiknek, kiket szétnyíló álkapcsába kap egy fóldrepedés. Hátradűlök a nyugágyban, hogy kifejtsek burkából egy metaforát: össze kell kötöznöm mondatokat és agy-vezetékeket. Zuhanás, fólébredés: az egész ég hosszán, mint a mesebeli madarak. Hiszen nem történik semmi, minden ott alszik el, ahova isten dobta. Hullám forgat egy kereket, én oroszlánnak látom vagy a lélek rózsaszín húsának. A vers az igazi csalódás. Rezzenéstelen Azt mondtad rá: kis hülye, azóta meghaltál te, meghalt a kis hülye. Nem tudom, kit gyászolok jobban, téged vagy azt az állatot, és nem vagyunk-e „kis hülyék” mindannyian a meg-nem-maradás szája eló'tt? Ki nézhet az egyre szélesebbre nyíló állkapcsokra rezzenéstelen arccal és szempillával? 860
