Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Várhegyi Attila: Weöres Sándor emlékház-avatás - Csönge
hatunk tőle, költészete a játékos dallamú gyerekversektől a filozofikus líráig: mindenkihez szól. Ezért különös öröm és megtiszteltetés átadnom most ezt az emlékházat. Az ilyen kis múzeum mindig nagy összefogás és tiszteletreméltó alázattal, nagy-nagy szívvel végzett munka gyümölcse, s Önök nagyon büszkék lehetnek rá. Hogy ez a ház ma is áll, és hogy felújítva, berendezve emlékeztet minket most már mindörökké Weöres Sándorra, az Önöknek, Csönge polgárainak köszönhető. Ez a ház közelebb hoz minket Weöres Sándorhoz. Valakinek az otthonába vendégként belépni: mindig megtiszteltetés. Ebben a házban pedig különösen az. Hiszen Weöres Sándor gyermekkorának vendégei lehetünk. Általa közelebb kerülhetünk az emberhez, nemcsak a költőhöz. És ez nagyon fontos. Ez a ház most már emlékház. Emlékeztet minket valakire, aki már az örökkévalóság része. Az égié és a földié is, hiszen az emlék örök, azt nem veheti el tőlünk senki. Emlékei mindenkinek vannak, s a legszebbek, amelyek közösséggé teszik emberek egy csoportját: a közös emlékek, a mindannyiunk öröksége. Ez a ház mától egy közös emlék, remélem, az Önök gyermekeinek és azok unokáinak is az lesz. Ebben rejlik az örökkévalóság: a folytonosságban. Mert így tud a pont a végtelenhez kapcsolódni. Csönge, ez az emlékház, és Önök ma is, újra a végtelen részeseivé váltak. Ez a pillanat pedig, az emlékház átadásának pillanata az örökkévalóság nélkülözhetetlen láncszeme lett. Ha azonban otthonról és végtelenről beszélünk, engedjenek meg még egy gondolatot. Károlyi Amy, a költő felesége mondta Weöres Sándor halála után: „Weöres Sándor hazatért. Engedjük el Isten nevében.” Weöres Sándor tehát otthon van, otthon az öröklétben, a végtelenségben. Én pedig köszönöm Önöknek, hogy földi otthonát, kedvenc házát itt és most átadhatom Önöknek. Őrizzék büszkeséggel! És hallgassanak Weöres Sándorra, aki nem csekélyebbre, mint a tökéletességre, a teljességre hív mindenkit a Tíz lépcső című versében: „Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad! (...) Tárd át gátjaid - a világ legyél te magad! Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad!” 858
