Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Erdélyi Erzsébet-Nóbel Iván: "A század, melyben éltem, örök anyajegyem"
ERDÉLYI ERZSÉBET-NÓBEL IVÁN ,Á- század, melyben éltem, örök anyajegyem” BESZÉLGETÉS KULCSÁR FERENCCEL- Kulcsár Ferenc első verseskötetéről, a Napkitörésekró'/ írta Göröm- bei András a Tiszatájban 1973-ban: költészete a félkész ételekhez hasonlítható.” Mikor érezte úgy, hogy immár „egészen kész”, fogyasztható verseket kínálhat fel? Mára vagy elfelejtettem, vagy soha nem is ismertem Görömbei Andrásnak e merész, még inkább bizarr, képzavar-gyanús „definícióját”. Ha félkész étel- akkor fél-vers? Hiszen ilyen nincs! Rossz vers, fél-vers nincs, mert az nem vers. Csak vers van: jó, nagyszerű, megrendítő, felkavaró, szelíd, isteni, zseniális stb. De ha Görömbei András a /élkészt” „nyersként” értelmezte, akkor ez már voltaképpen esztétikai kategória, egy fiatal költőnek egy kétségbeejtő, kilátástalan korban kiküzdött, a lehetetlent megkísértő ars poeticája- kísérlet a falak ledöntésére, az imádott szerető, a szabadság, és a félelem nélküli lét, az „éden” visszaszerzésére... Engedtessék meg, hogy a továbbiakban e kérdésre ne én, hanem kor- és nemzedéktársam, Zalabai Zsigmond válaszoljon: „kz irodalom »irodalmon kívüliségét«, »irodalmon felettiségét« mi sem bizonyítja jobban, mint az a vágy - vágy? - harc! —, amely a költészet reménytelenül szép vállalkozásából fakad: írni azért, hogy az alkotásban feszülő belső energiák valamiképpen külső erővé, ható gondolattá, cselekvő erkölccsé, aktív emberi magatartássá váljanak. Mi kell e reménytelenül is szép lehetetlenség megkísértéséhez? Erős lírai alkat: meztelen arc, földetlen mell, kitárulkozás, a világgal való farkasszemet nézés bátorsága, erkölcsi érzék, felelősségérzet, s mindennek tetejébe olyan stílus, amely lehetővé teszi a realitás látványának és költői látomásnak a kettős mozgását (...) Ritka nálunk az olyan fiatal költő, akinek már az első kötetben határozott megnyilvánulásait találjuk az imént felsorolt tulajdonságoknak. A Napkitörések fiatal költőjével, Kulcsár Ferenccel kapcsolaban sem az előlegezett kritikusi bizalom íratta le ezeket a sorokat, hanem az a tény, hogy Tőzsér Árpád Mogorva csillag című verseskötete óta - tehát majd egy évtizeden át - nem akadt első kötetes, aki egyszeriben annyi figyelmet érdemlő verssel rukkolt volna ki, mint Kulcsár (...) Az Egyszemű éjszaka, nemzedékének törekvései - úgy tűnik — mind tartalmi, mind formai vonatkozásban eddig Kulcsár Ferenc költészetében kristályosodtak ki leginkább (...) Ajövőben sem dalt: nem felelőtlen lirizálást, nem »csillagsziporkázást«, nem »sóhajokat« várunk Kulcsár Fei'enctől. Nem 900
