Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Grecsó Krisztián: Dal; Meg a kötélverők is; Tépett hús; Hideg front; Pislog a szív
A varrógépben zsíros, görbe tű, mély mintát irdal a földbe a dió, ó, a mirha, pásztor ma már villany, meg a kötél verők is, alkonyaiig. A trágyán rézlégy matat meztelen, az aludttejben habzó, varrott forradás, ó, az ingó pásztor ma már villany, meg a kötél verők is, alkonyaiig. Tépett hús Foszlott húsnak képzelem, a bárdra ragadt cafatok közül valónak. Amilyen a tőkén bömböl, hogy elég már, elég. A tükörig, nem, addig nem gyöngülök: odatérdelni, hogy milyen vagy, mutasd magad! Azt már nem. Mikor a kismamák jussa az arany, az ő javadalmuk, mert lélegző hús nem szakadhat lélegző húsból csak úgy: ki, nem, élő hús élő húsból nem, és belőlük mégis, ezért nekik jár, jár ezért a foszlás, a teremtés okán az érré tépett hús, a bárdon maradt cafat, bömböljenek csak, hogy elég, de aki nem teremt, kinek a teste csak füst, annak oktalanság, bélyeg, jaj, egy gyűlöletes, csontos ujjú jel. 875
