Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Novák Valentin: Csontos história
felé. Sötét este aztán utolérte a végzet Jánost is, aki a szénakazalba fúrta be magát, hogy üzekedhessék Lucával, a kedvesével. Igen ám, de szerencsétlenségére épp ezt a kupacot szemelték ki a cigányok. Szekereikkel odaálltak, és nekikezdtek a széna viliázásához. Jánost is fólnyársalták. Luca annyit érzett, hogy nemcsak kelyhét önti el a forró nedvesség, hanem egész testét is. Mikor fólnyitotta szemét, elárasztotta azt a sűrűn buzgó vér. Rémületeset sikoltott, amitől a cigányok kiszaladtak a világból. Még a „vejját” is benne hagyták szegény Izsó Kis Jánosban, akin már nem segített se doktor, se vajákos, ám még annyi ereje maradt, hogy leleplezését eldadoghassa a torra készülők legnagyobb nevetségére... A K-i Hírzengő 1907. szeptemberi száma széthajtogatva hevert Nekemics Szilárd nyomozó dolgozóasztalán. A Honunkban történt rovatnál állt kinyitva, s a rovat leghosszabb írása pirossal bekarikáztatott a kocagenealógus által. A cikk címe: Félmegoldás a Faragh-ügyben. Alcím: A csont nincs sehol. S íme, az írás: „ Két hónappal ezelőtt újabb fordulat állt be a Faragh-történetben. A gróf, Lékeliek megszerezte kúriájában holtan találták a sok fejtörést okozó, idegennek vélt embert. Mint kiderült, az átvágott nyakú, torzonborz valaki nem boszorkány, nem bolygó zsidó, nem is az ördög, hanem maga Lékeli Tihamér, inkognitóban. Kezei között egy véres levelet leltek, egy kikényszerített vallomást. Hogy ki bírta rá a vallomástételre, az is hamar fólsejdült, mert gyilkosát, a legagilisebb Faragh-rokont, Nekemics Árpádot, két napra rá csendőrkézre kerítették; s ő nem is tagadta tettét. E levelet találták Lékeli vérmaszatos kezében: »Mikor az öreg gróf borozgatás mellett elmesélte nekem a tervét, kapva kaptam az alkalmon. Faraghnak ugyanis meg kellett műtetnie a lábát. Ezt a beavatkozást a mi orvosunk végezte, Mindentesz Alajos, akit súlyos összegekkel bírtam hallgatásra, s hiába tiltakozott a gravírozási ötlet ellen, én magam hivattam ide a legjobb csontfaragó mestert P-ből. Nem sokkal később, midőn gróf Faragh kiszenvedett, egy Balaton melléki orvos ismerősömmel be- lopództunk a hullaházba...«”- Csontot?! Miféle csontot?! - kérdezte a vérillatot szimatoló kopók rámenős magabiztosságával Nekemics Szilárd, mikor Jolánka Amália kitért erre a mellékes epizódra.- Hát, egy jókorát. Talán valami állaté lehetett. Először nem bírtam leszedni az üzenetrögzítőről; mintha odanőtt volna... „»... ahol a korábbi varrást fólmetszettük, s a csontot a doktor szakszerűen kioperálta. Az orvost és a fafaragót is én öltem meg. Elvakított a pénz, a mérhetetlen vagyon! A lábszárcsont mindaddig nálam volt, amíg meg nem vásároltam a Faragh-kúriát. A kifizetetlen váltókat és az adósságokról szóló papírokat is jómagam hamisítottam. A csontot azonban biztonságos helyre kellett eldugnom, mert ha fólfénylik, mit íratott bele a gróf...«”- Nem volt azon a csonton valamiféle írás?- De volt.- Miféle?! - Nekemics hangja remegett az izgalomtól. 869
