Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Zombor Béla: Egy meddő délután - avagy sorok a "barátságról"; Emlékeinkből I.; Emlékeinkből II.; Emlékeinkből III. (versek)
ZOMBOR BELA Egy meddő délután - avagy sorok a „barátságról” szombat van egyszemélyes szobámban cirmosodik a besompolygó téli napvilág rádorombol és megüli sajgó térdemet- Micsoda pólya ez, kész röhej, mit változtat a lényegen! - suttogom — és írómasinám alsó fogsorát bámulom- Nem dolgozol, ugye, nincs mit, nincs miről, és kinek!? Csupán iker-protézised harapja agyam karzatán a mócsingtalan semmit, már az sincs - pedig! - ugyan - mit pedig mindössze betűim lázongása rongyosodik a kopottas szalagon ám a visszhang sehol akár a barátság mely olyan mint az árnyék csak akkor áll mellénk, ha süt a Nap akkor meg minek szaporítsam metaforiáim hadát és már nem is nézelődöm füst sem göndörödik telefonom duzzogása felett hurkás csuklóm sem nyújtózkodik göcsös ujjaimmal - tárcsát kerregtendő!- Ó, kivénhedt gebék lettek az egykor röhincsélő kiscsikók a harangvirágoktól megfosztott réteken... - mert nem fogadja be jelzéseimet rájuk legyintő füled s nem pendít szavaimra értő kérdéseket a szád! fakir lettél (én se más) s szöges gondjaink bennünk rozsdásodnak - most és gőgünk szakadtáig örökre (1999) 849
