Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Tóth Péter: Weöres Sándor közelében
TÓTH PÉTER Weöres Sándor közelében BESZÉLGETÉS BATA IMRÉVEL 1999. április 9-én, két nappal a Weöres Sándor Társaság megalakulása után ,jMúlónak látszik, de örök” címmel kiállítás nyílt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban. A Társaság vendégeként Bata Imre József At- tila-díjas irodalomtörténész, szerkesztő, a JATE egykori docense tartott előadást Weöres Sándorról. A hivatalos program előtt és azt követően alkalmam nyílott arra, hogy beszélgethessek vele városunk szülöttjéről, a magyar Or- pheusról. A Szombathelyi Városi Televízió felvételt készített a beszélgetés első feléről. Először és utoljára találkoztunk akkor, a költészet ünnepén; nem gondoltam arra, hogy Weörest idéző társalgásunk nekrológgá válik. Most, amikor a Szerkesztőség felkért az egykori beszélgetés szövegének közreadására, az erősen megvágott televízióinterjút kiegészítettem saját jegyzeteimmel. Az élőbeszéd esetlegességeit - immár Bata Imre nélkül, de vágyaim szerint az ő szellemében — stilizáltam. A filológiai hitel kedvéért egy-egy esetben ponto- sítottam az idézett versek, levelek, nyilatkozatok szövegét.- Professzor úr neve egybefonódott a Weöres-filológiával. Köteteit szerkesztette, tanulmányokat, recenziókat és könyvet írt róla. Milyen módon került kapcsolatba Weöres Sándorral?- A személyes találkozást megelőzték a versélmények. Előbb A hallgatás tornya, azt követően pedig a Tűzkút c. kötete, amely nem minden bonyodalom nélkül jelent meg 1964-ben.- A „nem minden bonyodalom nélkül” persze enyhítés. A könyv párizsi és hazai kiadásának kálváriáját, elő- és utóéletét Domokos Mátyás írta meg a közelmúltban a Leletmentés c. kötetében.- Itt néhány tényt feltétlenül érinteni kell. Weöres hosszú ideig hallgatásra volt ítélve. 1947-ben jelent meg A fogak tornáca. A hallgatás tornya című nagy gyűjteménye, amelybe harminc év terméséből kerültek be a versek, csupán 1956 végén vagy 1957 elején láthatott napvilágot. Az újabb kötetre ismét hosszú évekig kellett várni. Weöresnek 1959-ben már előkészített szerződése volt a Szépirodalmi Könyvkiadóval, de egy vitatott vers miatt a terv kútba esett. Az 1964-ben Franciaországban „illegálisan” kiadott, illetve a Magvetőnél nálunk is megjelentetett Tűzkút nagy feltűnést keltett. Ennek okát nem csupán a várakoztatásban és a kiadás kálváriájában kell keresnünk. Véleményem szerint ez az első Weöres-kötet, amelyben a kötetkompozíciónak 829
