Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Cseke Ákos: Pragmatizmus és megkerülés
CSEKE ÁKOS Pragmatizmus és megkerülés (Richard Rorty: Megismerés helyett remény, Jelenkor, 1997) I. A filozófiának vannak ellenségei, és jól tesszük, ha hallgatunk rájuk”, írja egy helyütt Nietzsche, és azt is hozzáteszi, hogy különösen jónak tartaná, ha „a beteg agyú németeket” eltanácsolnák a metafizikától. A „beteg agyú németekkel” Nietzsche a német idealizmusnak a gyakorlati élettói némileg elkülönülő filozófiai hagyományára utal - Richard Rorty, a kortárs amerikai filozófus azonban már az egész görög és európai filozófiai hagyománynak kíván hátat fordítani. Rorty álláspontja bizonyos szempontból érthető, ha arra gondolunk, hogy a mai közgondolkodásban a metafizika, vagy akár a filozófia már-már negatív csengésű fogalom, összefoglaló neve a hiábavaló, a fölösleges, a valóságtól, a praktikus, cselekvő élettől való szabadulási kísérleteknek; és hogy Rorty szívesen vállalja a leleplező bátor szerepét. Abból a szempontból viszont nehezebben érthető, hogy ez a negatív megítélés igen-igen felületes és igaztalan, és történetileg nagyrészt olyan fogalmi csúsztatás eredménye, amely a német idealizmus filozófiai hagyományának többé-kevésbé téves megítélését próbálja kiterjeszteni a filozófia egészére. A filozófia azonban talán mégsem egy valahol a valóságon kívül elhelyezkedő, teljességgel elméleti konstrukció; gondoljunk Platón dialógusaira, ahol a szócsavarás legalább any- nyira a bölcselet, mint az udvarlás eszköze, a skolasztika hitbevetettségére, Nietzsche pragmatista életfilozófiájára, vagy századunkban az egzisztencializmusra vagy a hermeneutikára. Másrészt a filozófia, még ha látszólag fölösleges, lila ködbe vesző gondolatpályákat fut is be, végül mindig feltételezi gondolati kísérleteinek megértését, azaz alkalmazását. Nem osztogat tanácsokat, nem old meg gyakorlati problémákat, de felhívja a figyelmet néhány problémára, rámutat összefüggésekre; olykor nem vállalkozik többre, mint e helyes kérdések megfogalmazására, amelyek - egy egzisztenciális olvasat révén - a gyakorlati életre vonatkozó felhívásokká is alakulhatnak. A gyakorlat (a pragma) a filozófia lényegi, de a felületes szemlélő számára nem nyilvánvaló eleme. Richard Rorty, az amerikai pragmatizmus neves képviselője Megismerés helyett remény című kötetében metafizika-ellenes teóriát próbál alkotni; a gyakorlatnak szavaz elsőbbséget az elmélettel szemben és ezért az állítólag a gyakorlatot semmibe vevő metafizikával való harc által próbálja olvasóját - a könyv alcíme szerint - bevezetni a pragmatizmusba. Fő jelszavai az anti- eszencializmus, az antidualizmus, a szubjektum-objektum kettősség megszüntetése, pánrelacionizmus; mind-mind a kortárs filozófia unalomig ismé89
