Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul
Esztergályos Jenő mentegetőző szavai arra utalnak, hogy - a régi reflexek szerint - ma is önkéntelenül bocsánatot kér, aki a nemzeti összetartozás élményétől megfosztott generációkhoz képest a „másként gondolkodó”: „Vállaljuk a határon túl élő, édes anyanyelvűnket beszélő, magyar - elnézést a közhelyért — testvéreink, a tanulók sorsát, hiszen azt szeretnénk, hogy megőrizzék az anyanyelvűket.” A nemzetstratégia fontos része kell (kellene?), hogy legyen a bevándorláspolitika, s ezen belül a prioritások megfogalmazása. A tavasszal nagy port kavart javaslat, a harmadik világ fejlődő országaiból érkezők - esetleges tömeges - betelepítésének terve fényében különös hangsúlyt kaphat, hogy a Duna TV egyedüliként foglalkozott olyan határon túli magyarok problémájával is, akik az anyaországukban szeretnének véglegesen megtelepedni. A menedékesek, az áttelepülni szándékozók címszó szintén négy egységet tartalmazott, összesen csaknem negyed órát téve ki. Egy kevesebb, mint egyperces Híradó-részlet a bicskei menekülttáborban élők karácsonyi ünnepségéről szólt, kiemelve, hogy az ötszáz fős, 34 ország földönfutóiból álló csapaton belül a legnagyobb létszámban afgánok és a koszovói válság elől hazánkba menekült vajdasági magyarok élnek most e falakon belül. A Virradóra lapszemléje azt a Magyar Nemzet-beli cikket idézte, amely a vései menekülttáborban élő, sorsával elégedetlenkedő 80 délvidéki magyarról szólt: szerintük a magyar hatóságok semmit nem tesznek azért, hogy menekültstátuszt kapjanak. Ugyancsak a vajdasági magyarok sorsa volt a témája annak az 1,5 perces Híradó-részletnek, amely azt boncolgatta: a Belügyminisztérium ígérete valóra váltásához, hogy 200 volt menedékes maradhat Magyarországon, ha bárki szállást és munkalehetőséget ajánl föl nekik, milyen esélyeik vannak a befogadó állomásokon lakóknak? A menekültellátás egyik legneuralgikusabb pontja, a munkavállalás kérdése - jó néhány év után - megoldódni látszik, hiszen - mint a békéscsabai illetékestől megtudtuk - 2000. január 1-je után a menekültkénti, illetve a menedékeskénti elismerését kérő, vagy befogadottként élő menekültek munkavállalási engedély nélkül is kereshetnek állást a munkaügyi központokban. Ez a sokezer ember sorsa szempontjából fontos téma volt tán annyira közérdekű, hogy legalább a másik közszolgálati csatornán is említhették volna... A témablokk utolsó, Virradóra-beli riportfilmje és intexjúja egy évtizedekkel ezelőtt, vendégmunkásként Kazahsztánba került, s most Magyarországra telepedni kívánó, kárpátaljai magyar család megrázó kálváriája. Poloncsák Jánosék, miután megélhetési esélyeik a Szovjetunió széthullását követően romlottak, még 1993-ban, Kelemen András akkori államtitkár alma-atai látogatásakor kaptak ígéretet arra, hogy a magyar kormány anyagilag is segíti az anyaországukba költözésüket - a támogatás viszont évről évre késett. 1998- ban jelentkezett két, segíteni kész magánvállalkozó, akik felkarolták az első családok hazatelepítésének ügyét. Poloncsákék a házukat olcsó pénzen eladták, az árából ingóságaikat Ungvárra szállíttatták, egy éve teljesen elszegényedve, munkásszállón élve várják, hogy - a papírok szerint már biztos lakás és munkahely birtokában - megkapják a magyar hatóságoktól a szükséges engedélyt. Történetük végül pozitív fordulatot vett, hiszen az interjúalany arról számolt be: az adást megelőző napon végre megérkezett a munkavállalási engedély, így nincs akadálya annak, hogy a részükre át826
