Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul
aki azon a napon született, amikor elindult a csatorna adása. Érdemes e mentalitással szembeállítani dr. Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnöke idevágó véleményét, amely a Duna TV Virradóra magazinjában, a nagycsaládosoknak nyújtott támogatások kapcsán hangzott el: „Nagyon ritka, hogy egy cég reklám nélkül és teljesen önzetlenül akar segíteni. Eló'for- dult például, hogy egyetlen családot akartak örökbe fogadni, pályázat útján, reklámmal és fénnyel. Azt gondoltuk, hogy ha nekünk 22 ezer tagcsaládunk van, akkor ilyet nem teszünk - nagyon szépen megköszöntük, de ezt nem vállaltuk.” A TV2 szintén az e tematikus egységbe sorolt témablokk, a megélhetési gondokkal küzdők helyzete kapcsán is - meró' véletlenségbó'l - saját szociális érzékenységét és segítőkészségét illusztrálja. A karácsonyi Napló 10 perces riportfilmje arról szólt, hogy a 7V2-höz érkezett segítségkérő levél nyomán 20 év után jöttek össze egy szétválasztott család volt állami gondozott, ma már felnőtt tagjai, akiknek mind ez idáig nem volt annyi pénzük, hogy - részben többszáz kilométernyi távolságra - elutazhassanak egymáshoz. Nos, a kamerák nyilvánossága előtt lezajlott nagy találkozás némiképp mesterkéltre sikeredett, s néhány kérdőjelet is tartogatott. (Többek között, hogy valóban a közlekedés — tegyük hozzá, a gazdasági rendszerváltozás inflációs felfutása előtt összehasonlíthatatlanul alacsonyabb - költsége volt-e a három testvér kapcsolattartásának legfőbb akadálya? Az egyébként összejáró fiú ikerpár egyik tagja ugyanis csak ekkor tudta meg, hogy már nagymama lánytest- vérüknek ma már fiatal felnőtt, harmadik gyermeke is született...) A gyanakodó nézőnek az az érzése támad, hogy e színpadias, sok extrém fordulatot felvonultató történet mindössze azért került (kitalálva vagy csak kiszínezve?) a képernyőre, hogy a díszesen megterített asztalnál vacsorázó családhoz - emblémás mikrofonnal a kezében - odamehessen a riporter, majd a kamerába mondhassa: „Mindannyian hazavisznek egy-egy gyertyát innen az ünnepi asztalról. Minden karácsonykor meggyújtják majd, és soha többé nem lesznek magányosak, hiszen mindannyiuk ünnepén ugyanolyan gyertya ég. Tudják, mi hiányzott eddig: a családi háttér összetartó ereje.” Lám, a TV2 jóindulatú felkarolásával milyen kevés elég ahhoz, hogy a világ egyszer s mindenkorra ismét gömbölyű legyen...! A témablokkba sorolt többi téma, amely ismét csak a közszolgálati csatornákon bizonyult említésre méltónak, jóval hétköznapibb — vagyis valóság- közelibb - élethelyzeteket vázol. Az MTV1 körzeti híradója a végrehajtási törvény tervezett módosítása kapcsán tájékoztatott a köztartozások miatt lefoglalt lakások esetleges árverezése kérdéséről, Aranyfüst magazinja pedig - a szegénységgel vagy támogatással összefüggő, határon túli magyar vonatkozásnak egyedül itt teremtve fórumot - egy 4 és fél perces riportfilmben számolt be a Délvidéket sújtó nyomorról. Az elmúlt tíz év legszomorúbb, legszegényebb karácsonya köszönt Bácska magyaljaira, hiszen a minimális, rendszertelen jövedelmek miatt a munkaviszonyban állók döntő többsége is támogatásra szorul. Szabadka lakosságának egyharmada a létminimum alatt él, a Vox Humana Emberbaráti Szervezet tagjai pedig azért mozgatnak meg minden követ, hogy sok kisgyermek, idős és nagycsaládos ajándékát - egyedüliként - legalább ők biztosíthassák. Ezzel megegyező témájú volt a Duna TV három, összesen több, mint 7 percet kitevő riportfilmje, amely két 819
