Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul
két tagjával folytatott: ,A karácsony kardinális, érzékeny, minden mástól különböző' pillanata az évnek, s különösen érzékenyen érinti azokat, akik ezeket a nagyon nehéz napokat börtönben töltik. A Mécses rengeteget vállal abból, hogy valamennyire megkönnyítse ezeknek az embereknek ezeket a rettenetesen, borzalmasan nehéz órákat.” „Mindössze” csak arról feledkezik meg az újságíró, hogy azok az emberek, akik a rács túloldalán vannak, egyszer már választottak jó és a rossz között - az utóbbi javára. Tanulságos és továbbgondolásra érdemes, hogy már hosszú évekkel a hazai kereskedelmi televíziózás megjelenése előtt veszélyes tendenciák meglétére figyelmeztették a kutatók: „Számos jel utal arra, hogy a felületes hazai ’magazinkultúra’ egyes vonásai és meghatározott életstílust sugalmazó ösztönzései vagy egyes tudományos megállapításokat vulgarizáló közlései és jelszavai ugyancsak hozzájárulhatnak bizonyos hibás magatartási minták teijesztéséhez és legitimálásához.”9 Manapság éppen ezen irányvonal előretörésének vagyunk kénytelenek szem- és fültanúi lenni. A fentiekkel ellentétben a közszolgálati csatornák - amelyekre az adott témablokk műsoridejének kevesebb, mint az egyötöde jutott- sokkal tárgyszerűbb, objektív megközelítésben foglalkoztak a bűnözés témakörével. A Duna TV mindössze egy, a Virradóra adásában elhangzott fél perces, az elítéltek társadalmi beilleszkedésének nehézségeit taglaló cikk lapszemléjével kapcsolódott e kérdéskörhöz, az MTV1 pedig a budapesti körzeti Híradóban és a 112 bűnügyi magazinban összesen közel öt percet szánt az önkényes lakásfoglalók kiköltöztetésével kapcsolatos razziákra. A TV3 nagyfokú szociális érzékenységet sugall önnönmagáról, amikor is- mindössze két nap különbséggel -, két alkalommal foglalkozott az önkényes lakásfoglalókkal, de már a cigányság életkörülményeivel összefüggésben - ez esetben az etnikai hovatartozás és a kriminalitás kapcsolata kézzelfogható. (A témakörre jutó össz-műsoridő háromnegyedét jelentette a két híradórészlet közel 5 perce.) Az egyik tudósításban arról számolnak be, hogy a Roma Polgárjogi Alapítvány — dacára annak, hogy csak Budapesten több ezer önkényes lakásfoglalóra vár kilakoltatás - azt szeretné elérni, 50 civil szervezet egyetértésével, hogy a télen senkit se tegyenek az utcára. Míg Horváth Aladár kifejti: az önkormányzatoknak nemcsak a tulajdonosi jogok kemény képviseletét kell ellátniuk, hanem a szociális gondoskodás alkotmányos kötelezettségének is eleget kell tenniük, a legtöbb önkényes lakásfoglalóval sújtott VIII. kerület polgármestere csak annyiban védheti - a szövegkörnyezet sugallata alapján antihumánusnak feltüntetett - álláspontját, hogy „a moratórium felhívás lenne a táncra”. A kettős értékelési mód jól nyomon követhető a másik híradórészletben is. Nem véletlen, hogy az az eset kerül képernyőre, amelyben- a TV3 riportja nyomán és az úgymond (ismét az egyik főszereplő, Horváth Aladár szavaival élve) inkorrekt és jogszabálysértő [értsd: a tulajdonosi jogainak egy őrző-védő kft. segítségével érvényt szerző] BT anyagi kompenzációjával - az önkormányzat lakható helyiséghez juttatta azt az írástudatlan cigány asszonyt és szellemi fogyatékos felnőtt fiát, akit öt év után tettek utcára egy 6 négyzetméteres helyiségből. Ez a több szempontból is egyedi, kirívó eset arra is alkalmas volt, hogy az eljáró önkormányzat inkorrektségét bizonyítsa, az illető asszony ugyanis korábban 130 ezer (!) forintot fizetett a hivatal egyik alkalmazottjának, aki megígérte, hogy többé senki nem zaklatja őket. Mint látható, a média olyan példát keres, amelyben egy törvénysértő magatartás 809
