Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Zsávolya Zoltán: Megrendültség-taktusok
zelében bensőséges, lágyabb lexikális elemek szerepeltetésében nyilvánul meg: árván kuporogsz ma kiokádva kölykeidet sorra ha csak egy is rádismerne egy is megszólítna születhetnél anyád ölén újra s odaátról nem tudva hogy hal latorrá ölel majd a jászol hogy hold-ezüst az arcodon s hogy arcod sincs de látszik múlásod se emel föl a boldog látomásig Ebben a részletben tehát biblikum, apokaliptikus gyász-pesszimizmus, finom örömteljesség és apokrif kilengés összekapcsoltan jelentkezik, ami - ha összességében sok szempontból (esetleg az ortodoxia vagy egy absztraktabb ökonómia-eszmény oldaláról) merésznek, sőt kockázatosnak tűnik is - mindazonáltal eredeti s így kétségkívül értékes költői vállalkozás. A népi irodalomra jellemző keresztény(ező) biológiai és /vagy naturális mitologizmus (pl. anyád, jászol, bal lator, hold-ezüst) szinkretikusan összetett, nem rögzítendő jelentésértékű, egymáshoz eklektikus-asszociatív módon kapcsolódó momentum-együttessé alakul, amely komplexumon belül helye lehet például az antik görög isten-monda kifordításának, így a .kiokádva kölykeidet sorra” kifejezésben, ahol a Bárány mint (Anti-)Kronosz szerepel (a hangulat-keverés magasrendű diszharmóniájának pontos átélése, az ennek megteremtéséhez szükséges ötlet-állomány teljesebb számbavétele érdekében érdemes kiemelni a .kölyök” szó friss, közvetlen, rusztikus, kedves, nem-hivatalos mellékzöngéit is), azután helye lehet még a három golgotái megfeszített „dominóelvű” sze- repáttol(ód)ásának („bal latorrá ölel majd a jászol”), amiből csak egy részlet látszik (szerencsére?: hiszen, teszem azt, a jobb latornak Krisztussá ölelődé- séről talán nem szívesen szerezne tudomást az olvasó, bár a kört a bal lator jobbá [!] válása zárná be, ami végtére is pozitív fejlemény volna), majd a „min- denséggel”, „ordas időkkel” operáló dekoratív energikusságnak is. Ezenfelül még „sebbel-vert remények”, dobogók” és „forradalom” említtetnek a vers folyamán, a klasszikus modernség és a társadalmi)-politikai?!) funkcióvállalást intencionálisán középpontba állító költő-szerep további elemekkel történő kitöltésének jegyében. Az utóbbi ötven év magyar nyelvű költészetében minimum ötven százalékban kétes értékűvé degradálódott „forradalom” kifejezést azonban természeti hatású jelző enyhíti, a „vadmeggy forradalma” formában, ez pedig - ha csak pontszerű gesztusként is - a kötetben annyira fontossá váló táj-hátteret villantja fel egyfajta elővételezés gyanánt. De a vers törzsében megjelenő komor és sejtelmes világból csak az egyik kijárat vezet a környezeti, geografikus hatású, természet-közeli menedéket, a konkrét tárgyias- ság és képiesség enyhületét nyújtó, kétségkívül pannon terrénumra, transz81
