Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Szabó Zoltán: "Lila titok"
szakszavakkal, nem rendeli teljes mértékben alá a történetet az atmoszférának. Az elbeszélés utolsó bekezdése egyben a könyv legsikerültebb része is. Itt az író a kétszáz oldalon keresztül makacsul kitartó egyes szám harmadik személyű történetmesélést egyes szám első személyű vallomássá cseréli le, amelyben Bot, az ötvenhatos eseményekben résztvevő társait eláruló élbányász lelkiismeret-furdalással teli gondolatait hallhatjuk. A szövegkezelés ezen a két oldalon igazán modern, a valóság képei keverednek a feldúlt, meggyötört lélek vívódásával. A könyv lapjain hosszan sorjázó hangulatteremtő eszközök egyike sem képes annyira egyszerűen érzékeltetni egy érzelmi állapotot, mint az a pár mondat, amikor a Bot belső monológját megszakítva öntudatlanul is kivetíti fájdalmát egy, a bánya sötétjében elsurranó egérre: „Étek után kóborol. Azt még lel, ám előbb-utóbb elvadul magányában” - írja Rótt, és ezzel talán saját maga számára is észrevétlenül, mindenfajta erőlködés nélkül megteremti azt a lila titkot, amit a hátsó borító ígér nekünk. Sajnos ez a siker nem homályosítja el a könyv számtalan kudarcát. A jól felépített eszközök használatával az írónak nem sikerül elérnie, hogy az olvasó a dekódolás folyamata során ne csak átérezze, ne csak megértse a könyv által sugallt atmoszférát; nem sikerült elérnie, hogy az agy titkos zugaiból hormonok áramoljanak szét a testbe egy régen, talán a gyermekkorban egy nyári éjjel átélt lelkiállapot felidézésére. Nem sikeriüt láthatóvá varázsolni a lila titkot, és éppen a sűrű lila köd, ami megakadályoz minket ebben. Arthur Rimbaud 735
