Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Grecsó Krisztián: "Az igazak dilemmája"
szükségtelen bajlódni. Egy Báger vers, az egy Báger verssel egyenlő', nem több, de nem is kevesebb. Ez talán túlzás. De nem negatív irányba az. A kulcs az ábrázolás technikájában van. Báger érzékelése elmossa a valóság (vagyis az ábrázolt, öntörvényű aktuális világ), és a nyilvánvalóan metaforikus szint közötti különbségeket. Direkten is: hogy túlfókuszál (ezáltal olyan éles képeket hoz létre, olyan egyedi, közeli tapasztalatokról számol be, hogy az már szinte az általánosba hajlik): félórát is sercegnek / esőben a gyertyák” (Kiszáradt patak a halottak napján), és indirekten is, úgy hogy az ábrázolás önmagával törődik, beszámol az (ön)ábrázolás körülményeiről, nehézségéről, lehetetlenségéről. Törődi magát. Az Ima ciklusban egy egész, egymásra épülő sorozat érhető tetten, ami különböző észlelési és érzékelési módozatokról, és az ezekhez kapcsolódó modern, és kevésbé modern rögzítési technikákról számol be. A Legnagyobb éhség és a Joggal érzed című verseknél már szinte metaszöveggé erősödnek. Ezek a metaszövegek olyan szöveghelyek (is), ahol nincs semmi, vagyis inkább a semmi van, hiány, pontozott rész, az aláírás, és egyéb információk helye, ahol a gondolatnak nincs határ, a kiegészítés szinte kötelező. Vegye csak az olvasó a ceruzáját. Tandori a már idézett fülszövegében erről ezt íija: „Olyan elegánsan és szellősen laza tud lenni Báger verse, hogy kicsit alkotótársul is bevon”. Próbálom leírni ezt a fentebb említett láncot. (A kiemelések egy kivétellel tőlem származnak. - G. K.) A sor az Újjászületés című darabbal kezdődik. Itt, mintegy az érzékeléssel kutató filozófus, ezt írja Báger: lefényképeztem egy halottat, / megtudjam, mi igaz. / Megint sportbaleset történt.” Szigorú sorrendben haladok a kötetben, lépésről lépésre. A következőben, az Atyám mondjában az érzékelés az önértékelésnek eszköze lesz: Jia látnám magam hátulról / nem mennék sehova”. A Marná ban már az érzékelés után alkotott ítélet olvasható: „Mama, a tárgyak rendben vannak.” A Vissza címűben az érzékek metonimikus keveredése történik: ,A bányából felhozott lószem — / csendben egy hang / elfogyva / számol”. A ciklus címadó versében az érzéklet befoghatóvá, bezárhatóvá válik (Ima): „itt már nincs kiáltás / Juszticiánusz hangja is pontba zár Ezután jön a már említett A legnagyobb éhség című, ahol - mint mondtam - magával az írással kapcsolatos metamegjegyzéseket találunk: , A betűk rám nevetnek (a kiemelés Bágertől, de tőlem is ez lenne, csak a betűkkel együtt) / a válasz arca fénylik / s egy kéz árnyéka lassan / árterébe visszatér”. A joggal érzedben még tágabban, általánosabban: Kölcsönvett szavak hólabdája a vers. Bont köréd fehér függönyt (ha eltalál). Egy pillanatig joggal érzed a lábad. Botlásaid kalitkája: tánc-halál. Ha melletted elvilágítanak, Öklük vaktöltény marad. Elárultan néznek a mélyből: Útszélére sodort madarak. 725